SZÁD

Full text search

SZÁD, (szá-d) fn. tt. szád-ot, harm. szr. ~a v ~ja. Tájdivatosan, leginkább a székelyeknél átv. értelmü száj, azaz, állati szájhoz hasonló nyilás v. nyiladék, mely azonban a régieknél is eléfordúl Hordó száda, melyen a bort, pálinkát stb. bele töltik. Palaczk száda. Fazék száda. Hiu száda. Kemencze száda, melyen a tüzelőt, sütnivalót beteszik. Barlang száda, azaz, nyilása. „És hozattaték egy kő és vetteték a veremnek szádára.“ (Bécsi cod. Dániel VI.).
„Ne sovárogj a méz után,
Fulánk van a küpü szádán.“
Székely népvers.
A Tájszótárban a törzsben száda hibásan van írva; mert a származék: szádol (nem: szádál), és Szabó Dávidnál s Kriza Jánosnál is csak szád; a Bécsi codexben is: a veremnek szádára, holott különben ,szádájára’ volna.
E szónak törzse szá, régi szó, ma megtoldva száj. A d is némi módositó toldalék, mely mint ilyen más szókban is eléfordúl, pl. besze beszéd; belén belénd; csalár csalárd; fai (tyúk) fajd; hugy-ik, és hugy-d-ik, s ebből huddik; de jelenthet eszközt is; amidőn az egész azt tenné; száj eszköz, szájhoz hasonló eszköz.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi