VŐFÉL, (vő-fél) ösz. fn. A vőlegénynek fele, azaz, barátja; köz népszokás szerént, nőtelen ifju, ki a házasságkötési szertartások s ünnepélyek körül saját nemű szolgálatokat tesz, u. m. a vendéket öszvehivja, a menyasszonyt esküvőre vezeti, a menyekzői lakoma alatt az ételeket és italokat föladja, a vendégeket hevenyészett tréfás ötletekkel; vagy betanult alkalomszerű versekkel mulattatja, tyúkverőjáráskor a karóhoz kötött tyúkot vagy kakast lenyakazza stb. stb. Mindezek részletesen eléadatnak a „Vőfél kötelességei“ ‘czimü ismeretes könyvecskében. Némely tájszokás szerént vőfély, vőfény, vőfél. „A vőfények józanak, Gyorsak és igazmondók«. Régies lakodalmi ének. (Thaly K. gyüjt. I. K. 409. 1.) Néhutt, különösen a palóczos kiejtésben kurtitva vőfé.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.