VERSLÁB
VERSLÁB, (vers-láb) ösz. fn. Bizonyos számu szótagok, mint a verssornak egyes alkatrészei. Kéttagu versláb, milyenek a piri (
két rövid taggal, pyrrhichius), szökő (
egy rövid, egy hosszu taggal, jambus), lépő (– – két hosszú taggal, spondeus); lejti (
trochaeus). Háromtagu verslábak, milyenek andalgó (– – – molossus), lengedi (
dactylus), lebegő (
anapaestus), toborzó (
bacchius), körösdi (
, amphibrachys) stb. Négytagu verslábak: lengedező v. lejtiszökő (
, choriambus), toborzéki (
, antispastos) stb. A verslábak magyar neveiben levő mértékek mind egyeznek magoknak a lábaknak mértékével. Némelyek a szökőt menőnek nevezik de helytelenül, mert a menő ember, hacsak nem sánta, egyenlő lépéseket teszen. Megjegyzendő hogy a magyar nyelv a vers mértékelésében egészen a hellén és római nyelvek példájára a szótagok hangmennyiségét (azaz valódi hosszaságát és rövidségét) követheti és követi, nem pedig a hangsulyt, mint az e tekintetben tökélytelenebb más nyelvek.
két rövid taggal, pyrrhichius), szökő ( egy rövid, egy hosszu taggal, jambus), lépő (– – két hosszú taggal, spondeus); lejti ( trochaeus). Háromtagu verslábak, milyenek andalgó (– – – molossus), lengedi ( dactylus), lebegő ( anapaestus), toborzó ( bacchius), körösdi (, amphibrachys) stb. Négytagu verslábak: lengedező v. lejtiszökő (, choriambus), toborzéki (, antispastos) stb. A verslábak magyar neveiben levő mértékek mind egyeznek magoknak a lábaknak mértékével. Némelyek a szökőt menőnek nevezik de helytelenül, mert a menő ember, hacsak nem sánta, egyenlő lépéseket teszen. Megjegyzendő hogy a magyar nyelv a vers mértékelésében egészen a hellén és római nyelvek példájára a szótagok hangmennyiségét (azaz valódi hosszaságát és rövidségét) követheti és követi, nem pedig a hangsulyt, mint az e tekintetben tökélytelenebb más nyelvek.
