~MÁNY
~MÁNY, vékonyhangon mény, névképző, mely rendszerént igékből, de néha főnévből is alkot főneveket, mint: alkot-mány, talál-mány, ragad-mány, eredmény, keres-mény, zsák-mány, tok-mány; több igék után könnyebb vagy folyóbb kiejtés végett, o illetőleg e közbeszurattal, pl, ad-o-mány, hagy-o-mány, tud-o-mány, költ-e-mény, süt-e-mény, szerz-e-mény stb. Részletesebben l. Előbeszéd 143. l.
