~TON
~TON, vékonyhangon: ~TĚN, TÖN, összetett igehatározói képzők, (= t-on) mely igékhez szokott járulni, pl. nyug-ton, men-těn, jö-ttön. Rendesen az illető igével párosítva használtatik s ily állapotban gyakorlatos jelentésü, mint: folyton foly, forrton forr, jöttön jő. „Haragja lohadton meglohada.“ Arany J. (Buda halála).
