alamizsna
alamizsna (gör. eleémoszüné, ’részvét'; lat. eleemosyna): A hellenista zsidóság körében a részvétből fakadó jótékonyságra és a szegényeknek juttatott adományra vonatkoztatták. Hasonló jelentésváltozáson a héb. szedakah ’igazságosság’ szó is átment: az igazságosság gyakorlása Isten részéről egyértelmű a népe iránti könyörülettel. Így az igazságosság és a szegények iránti könyörület többször szerepel együtt. Sir-ben is az igazságosság (szedakah) utal a jótékonyságra (7,10; 12,3). A bölcsességi irodalomban ismételten szerepel az ~ (összefoglalóan: Tób 4,7–12; 12,8 kk.; vö. Sir 4,1–6; 17,22; 29,12). Így ha nem is lehet mindig világosan tudni, mit jelentett a jótékonyság, annyi mégis bizonyos, hogy az ~nak fontos szerepe volt. Az ÚSz-ben is szerepel az igazságot (dikaioszüné) = jót tenni és ~t adni (Mt 6,1 kk.); s ahol az eleémoszüné szó szerepel, a jótékonyság az ~t jelenti. Az ~t – az imádsággal és a böjttel együtt – mind a zsidó, mind a keresztény jámborság megkívánta (ApCsel 9,36: Tabita; 10,2.4.31: Kornéliusz). Jézus is buzdít rá (Lk 12,33), de egyszersmind arra is figyelmeztet, hogy aki ad, titokban adjon (Mt 6,2–4), s mint Tób és Sir, az ~adást kapcsolatba hozza a bűnbocsánattal (vö. Lk 11,41). Ugyanakkor a lemondás és a mennyei jutalom jegyében ~t adni egyértelműen keresztény vonás (Mt 19,21; Lk 12,33). Gyakran nyílik alkalom ~t adni (ApCsel 3,2–6,10). Az ApCsel-ben a zsidókeresztények számára gyűjtött adomány is (24,17) ~ volt.
