Antropopatizmus
Antropopatizmus Az emberi érzésvilág kategóriáinak alkalmazása az Istenre (g. anthróposz - ember, pathosz - érzés, indulat). A B írói jól tudták, hogy Jahve nem hasonlítható senki emberfiához (4Móz 23,19; Ézs 55,8-9; 1Tim 6,16), mégis kénytelenek voltak olykor az antropopatizmus ábrázolásmódjához folyamodni, mert másképp nem tudták érzékeltetni, hogy Isten személyes partnerként viszonyul az emberhez. Ilyen értelemben beszél a B arról, hogy az Isten szeret (5Móz 7,8; Hós 3,1; 11,4; Mal 1,2; Jn 3,16) és gyűlöl (Mal 1,3), gyönyörködik valakiben (5Móz 28,63; Ézs 42,1; Mt 3,17), vagy éppen gyötrődik és szenved valaki miatt (1Móz 6,5-6; Mal 1,10), haragra gerjed (Jer 4,8; Jel 16,1), és bosszút áll (Náh 1,2; Zsid 10,30), vagy megesik a szíve (Jón 4,11), megkönyörül (Zsolt 103,8.13; Mk 5,19) és megbocsát (Zsolt 78,38; Mt 6,14).
