Kozmosz

Full text search

Kozmosz A g. koszmosz kifejezés alapjelentései: »rend«, »ék(ékesség)«. Így jelölheti a művészi módon előállított, szépen elrendezett dolgokat, az emberek közötti rendezett viszonyt. Az ÚSZ-ben erre már csak az igei forma (koszmeó) utal (Mt 12,44 par; Lk 21,5; 1Tim 2,9; 1Pt 3,5; Jel 21,2; vö. Mt 23,29; Tit 2,10; Jel 21,19).
A g. filozófia szóhasználatában a rendező elv szerinti »világot« jelenti, szemben a khaosszal. A LXX akkor használja a kifejezést, amikor az univerzumot, azaz »a mennyet és a földet« akarja jelölni (pl. Jób 38,4; Zsolt 8,7; Préd 3,1; Ézs 44,24). Ezáltal a filozófiai jelentéstartalom háttérbe szorul és a kifejezés a B-i jelentéstartalom hordozója lesz (»ég és föld«, »a földkerekség«, »emberiség«, »világkorszak«). Az ÚSZ a LXX szóhasználatát követi. Az ApCsel 17,24-ben jelöli az eget és a földet magába foglaló világmindenséget, amelyet Isten teremtett (Jn 1,3,10; 1Kor 8,6; Kol 1,16kk; Zsid 1,2), amelyben Isten teremtményei vannak (vö. ApCsel 4,24; 14,15; Jel 10,6; 14,7). A kifejezés téries jellegű használatával találkozunk a Jn 21,25-ben: a világ végtelen nagy tér. Ebben az összefüggésben tehát a koszmosz az egész teremtettséget, a világot és a benne lévőket jelenti (vö. Jn 1,3.10; 1Kor 8,6; 15,27k; Ef 1,10; Fil 3,21; Kol 1,16k; 1,20; Zsid 1,2k; 2,8.10; 1Pt 4,7).
A B-i koszmosz lényegéhez hozzátartozik a mulandóság, az időbeli korlátozottság (1Kor 7,31, Ef 2,2; 2Pt 1,4; 1Jn 2,17). Ez esetben a h. `ólám jelentéstartalmának nyilvánvaló átvételéről van szó, amely az igen távoli múltat és jelent, ill. a közöttük húzódó (véges) időperiódust jelenti (vö. Mt 24,21; Lk 11,50; Jn 17,24; Zsid 4,4; 1Pt 1,20). Ha Isten eljövendő, örökkévaló világával áll szemben a jelenlegi világ, akkor elnevezése: »e világ«, »ebben a világban« (Jn12,31; 16,11.28; 14,30; 18,37; 1Kor 1,20; 3,19; 8,10; 1Jn 4,17). Ezért az ÚSZ-ben a koszmosz soha nem jelöli Isten eljövendő világát, és ő soha nem a koszmosz királya (ld. ellenben Jn 12,31; 16,11; 1Kor 2,6kk). Erről csak Isten győzelme után lehet szó (vö. Jel 11,15).
Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy megváltsa az Istentől elidegenedett emberiséget (Jn 3,19; 11,27; 12,46; 1Tim 1,15). A logosz (Jn 1,10) ebben a világban élt és innen ment vissza az Atyához (Jn 13,1). Ezért nem csak a mulandóság, hanem a Krisztus-kijelentés helye is: az Atya elküldte Fiát a világ üdvözítőjéül (Jn 4,42; 1Jn 4,14). A világ és Isten közötti nagy ellentét oka ui. a bűn (Róm 3,6; 5,12; 1Kor 2,12; 6,2; 11,32; 2Kor 7,10; Jak 4,4). Ezért nem tartozik az egyház a világhoz, noha benne él (Jn 1,12kk; 3,3.7; 15,19; 17,14; 18,36; 1Kor 5,10; Gal 6,14; Fil 2,15). A hívők életéből kell a világnak megtanulnia és hinnie azt, hogy az Atya küldte a Fiút (Jn 17,21.23). Aki ezt hiszi, az legyőzte a világot (1Jn 5,5). Isten végső célja a világ eredeti állapotának helyreállítása (Jn 3,16).
VG

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi