hajnalének, hajnali dal, provanszál alba, francia aube, aubade, német Tagelied: a középkori trubadúrköltészet kedvelt lírai daltípusa, a szerelmesek hajnali ébresztő dala. A lovagnak napfelkelte előtt el kell válnia kedvesétől, hogy megőrizze annak jó hírét. A szerelmeseket a lovag virrasztó apródja, jó barátja vagy valamilyen madár (általában pacsirta) dala figyelmezteti a hajnal közeledésére. Az alba műfaja valószínűleg az őr figyelmeztető kiáltásából fejlődött ki. Két változata ismeretes: az őrfigyelmeztetése; a búcsúzó szerelmesek párbeszéde (→búcsúdal). A hajnalének először a 12. sz. végén Provence-ban és Franciao.-ban jelent meg, majd egész Ny-Európában elterjedt, és a 16. sz.-ig virágzó műfaja volt a szerelmi lírának. A magyar népköltészetben csak töredékeit találjuk a hajnalének típusának, párosítókban és szerelmi dalokban. Népköltészetünk hajnalénekeinek legismertebb sorai ezek (ill. ezek variánsai): „Szól a húros madár / Talán megvirrad már / Fordulj felém rózsám / Magad maradsz mingyár”. A 16. sz.-tól lakodalmi szokásként ismert hajnalozás, (→tyúkverő), hajnalköszöntés valószínűleg nincs összefüggésben a fenti lírai daltípussal. – Irod.Heinrich Gusztáv: A középkori „Hajnali-dal” (Alba) (Egy. Phil. Közl., 1885); Domokos Pál Péter: Hajnal, hajnalnóta, hajnalozás (Ethn., 1961).
Küllős Imola
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.