Cimetfa
Cimetfa (növ., Cinnamomum Burm.), a babérfélék örökzöld fája, 50 fajjal, Ázsia és Ausztrália forró tartományaiban. A C. ceylanicum Breyn (Persea v. Laurus Cinnam. L. cimetbagér, cejloni cimetfa, kanélfa, l. a Fűszernövények képen) K.-Indiában, különösen Cejlonon honos, de Kochinkinában, Jáván, Közép-Afrikában, Braziliában és Martinique-on termesztik. 8-9,5 m. magas, egész 4 dm. átmérős fa, de a kérge lefejtése következtében 3-41/2 m.-nyi bokor marad. A szürkés bőrétől mag a zöld, szagtalan és ízetlen kérgétől levakart belső kérge az igazi finom cimet v. fahéj (cortex cinnamomi veri, acuti v. longi, cinnamey, barnakanél) különös barnapiros szinü (cimetszin), csaknem papirvékonyságu (1/4-1/2 mm.), hajlékony, de hosszában könnyen törik. Mennél vékonyabb a kéreg, annál jobb. A cimet egyike a legkedveltebb fűszereknek; olcsóbb fajtáival (kasszia cimet, fás kasszia, anyacimet és szegfűcimet, l. o.) együtt különböző ételhez, süteményekhez és illatszernek is használatos. A porrá tört s cukorral hintett cimetet kanelat-nak v. cimetkonfektnek is nevezik. Gyümölcséből gyenge zamatu zsiradékot, gyökeréből vizzel desztillálva, kámfort is nyernek, de ez kereskedésbe nem jut. Levele szétdörzsöltetvén, szegfü szagu és izü, s nehéz, barna szinü, elpárolgó s a szegfüszegéhez hasonló olaj is lesz belőle. Fája igen kevéssé fűszeres, de kérgének folyadékaiból cimetolajat sajtolnak; ez, valamint a cimet-viz és cimet-tinctura officinális. Orvosi célra a cejloni cimet kérge használtatik, melynek hathatós része az illatos olaz, azonkivül csersav. A C.-t hasmenések ellen, étvágy-javításra, hasgörcsök csillapítására, méhvérzések megszüntetésére szokták rendelni, ma már inkább csak segítő- (adjuvans-) képen, minthogy a mondott célokra sokkal megbizhatóbb szereink is vannak. Maga a C. illóolaja a bőrön alkalmazva vörösséget okoz, belsőleg véve pedig - más illatos olajok is - először izgatja, azután kimeríti és lehangolja az idegrendszert. A cejloni C. termesztés következtében más-más vidéken elfajzott.
A C. más nevezetesebb fajai még a kulilaván-cimet (Cinnamomum Culilawan Nees), magas, vastagtörzsü fája a Molukki szigeteknek, hosszas tojásdad levelekkel. Ebből való a szegfü-izü és zamatu, sajátságos szagu kulibán v. kulbán-kéreg, melyből párolgó, szappan-illatszerül használt olajat nyernek, de orvosságnak is használják (cortex culilawani). Az édes C. (C. dulce Nees, C. Chinense Blume) levele hosszúkás, mind a két végén hegyes, Khinában és Japánban a cimetvirág termő fája. Ilyet termel a japáni C. Louzeirii Nees is, melynek a hosszant kihegyezett levele, az alsó szinén, apró pikkelyekkel födött. A K.-indiai C. Tamala Nees hosszas-lándsás, kopasz levelü; kérge az igazi anyacimet (cortex Malabathri), de most már elavult árú; éretlen gyümölcse a cimetszög v. cimetvirág; cimetizü levele, valamint a C. lucidum Hook szumatrai fái is officinális, már a régiek is has- és vizelethajtónak (füllon indikon v. malabatron, folio malabatri Indici) használták.
A C. levelei már a krétakorszak végén képződött földrétegekben fordulnak elő. Nagyobb mennyiségben fordulnak elő a harmadkori képződményekben. Hazánkban a zsilvölgyi aquitän-koru képződményekben dr. Staub vizsgálatai alapján előfordul a C. Scheuchzeri Heer., C. lanceolatum, Ung., C. Rossmässleri Heer., C. polymorphum. Al. Br. C. Buchii. Heer., C. Hofmanni Heer. Ezek arra vallanak, hogy a Zsilvölgy táján az aquitáni korban forróövi éghajlat volt.
