Cséplőgépek.
Cséplőgépek. (L. a képmellékletet.) Kalászos termények szemeinek különválasztására valók.
CSÉPLŐGÉPEK I.
Verőléces kettős tisztítóval biró cséplőgép.
Hoszmetszet.
Keresztmetszet a második tisztító szerkezetnél.
Nézet.
Keresztmetszet a szalmarázónál.
CSÉPLŐGÉPEK II.
){kind=small}
Szeges rendszerű egyszerű tisztító cséplőgép (Első magyar gazdasági gépgyár-részvény-társaság.) Hosszmetszet.
CSÉPLŐGÉPEK III.
Szeges rendszerű kézi cséplőgép. Khüne E. gépgyárból. (Hoszmetszet.)
Szalmarázó és törekrostával bíró szeges rendszerü cséplőgép járgány erőre, Khüne E. gépgyárból. (Hoszmetszet.)
A szemeknek a kalászból való kidörzsölése oly nehézséget okozott az embernek, hogy már az őskor népei igyekeztek ezen munkát mindenféle mekanikai segédeszközökkel megkönnyíteni. A legprimitivebb cséplés kétségkivül az lehetett, mint Japán egyes vidékein ma is szokásos, hogy a kalászokat kőhöz vagy deszkához verik, a kalászban maradó szemeket pedig utólagosan kézzel dörzsölik ki. Egy lépéssel tovább mennek a khinaiak, kik a szétteregetett kalászokat hosszu bambusz-pálcákkal ütik. A bambusz-pálcától könynyü átmenet volt a hadaró- v. cséplőfára, mely a legkülönfélébb alakban és méretekben még az európai népek között is el van terjedve. A mekánikai cséplőkészülékek közül a legrégebbek közül valók a cséplő szánka, a cséplő kocsi és a cséplő henger.
A cséplő szánka szíriai találmány; erős, nehéz palánkból állott, mely 15-20 m.-re előálló érc- vagy tüzkőfogakkal volt ellátva, melyek a kalászokat szétvagdalták, de a mellett a szalmát is szétszakították. Az ily szánkát súlyokkal terhelték s ökörrel vagy lóval vonatták. A púnok e szánkát kerekekkel látták el s igy megteremtették a cséplőkocsit, melyet a karthagóiak elől még 4 kis hengerrel láttak el, hogy a gabonát előbb kihengereljék. Ezen szerkezetből alakult a cséplőhenger, mely a legkülönfélébb alakokban még mai nap is alkalmazásban van. Igy déli Franciaországban nagy átmérőjü keskeny fa- vagy kőhengereket körpályán alkalmaznak, a svédeknél bordás fahengereket és ázsiai Oroszországban 8-szögletes hengereket használnak. Egyszerü hengerek helyett egymás mellé helyezett tárcsákat vagy kerekeket is alkalmaznak, melyek közös keretbe vannak ágyazva, vagy mint Württembergában a hengerek közé még éles gyürüket helyeznek, melyek azonban a szalmát nem tépik szét, hanem inkább csak puhítják.
Nagy lendületet adott a gépcséplő szerkezetének Meikle András találmánya, ki 1785 körül mutatta be Skóciában sines vagy verőléces cséplődobját. A gyorsan forgó dobon 4 éles szegletü verőléc volt elhelyezve, melyek közel fektetett fix lécek mellett haladtak el s a kettő közé tolt gabonából a szemet kiverték. A másik maradandó becsü szerkezet volt, melyet turner Samu 1831. New-Yorkban szabadalmaztatott s mely mai napig az u. n. amerikai vagy szeges rendszerü cséplőkészüléket képezi; ennél a dob kerületén csavarvonalban szegek vannak elhelyezve, melyek a dobot részben körülfogó kosárnak szegei között átcsapnak s a közbe jutott kalászból a szemeket kihorzsolják. A mai cséplők dobjai mind a Meikle- vagy a Turner-féle rendszer szerint készülnek, a csépelt gabona további tisztítására azonban még egyéb gépalkatrészek is szükségesek, melyek szerint a következő csoportokban ismertethetjük a cséplőgépeket:
Egyszerü cséplő.
Egyszerü cséplő, melynek csak cséplődobja és kosara van. A Turner-féle rendszer szerint készül, melynek általános alakját mellékelt képünk 1. és 2. ábrája tünteti elő. A cséplődob egyszerü állványba ágyazott vizszintes s munkaközben gyors forgásu tengelyre van erősítve s pléhvel van burkolva, melyre a szegek felvételére szolgáló dobsinek kivülről vagy belülről vannak ráerősítve; némely szerkesztők a pléh-burkot elhagyják, hogy a dob belsejébe idegen anyagok ne kerüljenek s igy azt egyoldalulag meg ne terheljék. A 45-60 mm. hosszu acélszegek száma 32-48 közt váltakozik, azok a sineken hátrafelé szegetten vannak csavarokkal megerősítve s az egymást követő fogak a dob körül csavarvonalban állnak. A többnyire öntöttvasból való és szintén mintegy 32-48 foggal biró kosár a dob fölött vagy alatt erősíthető az állványhoz és a dobnak 1/6-1/8-ad részét veszi körül és fogai vége a dob köpenyétől 5-25 mm. távolba állítható, mely célra függőleges vezetékben csusztatható s vagy minden oldalon külön csavarral rögzíthető, vagy erre a célra egy fogásra állítható emelő karokat, esetleg excentert alkalmaznak. Munkaközben a dob kerületi sebessége mintegy 22 m. legyen, amiért is a 350-400 mm. átmérőjüre készülő dobnak percenként 700-1200 fordulatot kell tenni, aminek megfelelőleg lesz az állványba ágyazott fogaskerekek vagy esetleg szijdob átmérője megszabva.
Verőléces cséplőgép dobja és korongja.
A verőléces rendszert is alkalmazzák egyszerü cséplőknél, midőn a szalma épségben tartására nagyobb sulyt fektetnek. Ezen gépek már nagyobb erőszükséglettel birnak, azért járgánnyal vagy más motorral hajtandók. A dob és kosár szokásos elrendezését 1. szövegábránk mutatja. A dob tengelye szintén vizszintesen van erős faállványba ágyazva és arra a verőlécek felvételére vagy tárcsák vagy keresztek vannak erősítve. A kőrisfalécek kivül acél-bordás verőlécekkel vannak fedve, mely bordák váltakozó irányban futnak az egymást követő sineken. A kosár rendszerint áttört szerkezetü és a dobot jó egyharmadára körülveszi, de úgy, hogy fölül széles garatszerü nyilást képezzen s alul inkább simuljon hozzá. A távolság a gabona minősége szerint állítandó; utmutatásul a következő táblázat szolgálhat:
| Kosárállítás hol? | Buza, rozs, árpa és zab | Bükköny, borsó, bab és | Repceféléknél mm. |
| cséplésénél mm | egyéb hüvelyeseknél mm |
| Fent | 25-20 | oly tágan, mint csak lehet | oly tágan, mint csak lehet |
| Középen | 15 | 35 | 80 |
| Alul | 7 | 13 | 25-50 |
A verőléces dobok átmérője mintegy 500-600 mm.; percenkénti fordulatszámuk 800 61100, ugy hogy kerületi sebességük 28-32 m.
A bemutatott dob- és kosárszerkezetektől eltérők a különleges céloknak szolgálók, igy a lóheremagfejtő cséplő (2. ábra). A lóheremag cséplése ugyanis először egy rendes cséplőkosárral és dobbal történik, midőn nem a lóheremag, hanem csak a magot rejtő lóhere-guba lesz a szártól elválasztva. A magnak a gubából való kicséplésére már a különleges szerkezetü lóheremagfejtő dobot és kosarat kell használni, melyet ugyancsak a cséplőgépbe kell beszerelni a rendes dob és kosár helyére. Mint a mellékelt ábrán látható, a lóheremagfejtő-cséplő vaslemezből készült hengerből áll, melyet rászegecselt vasgyürük és keresztvasak tartanak rögzítve. Ezen henger - illetve kosár - két végén szögvasból készült gyürük vannak, melyek a hengernek a cséplőgép falaihoz való megerősítésére szolgálnak. A vaslemezből készült henger, vagyis kosár alsó felének belsejében négyszegletes acélsodronyból készült fonadék van, melynek élein a lóheregubák a gyorsan forgó dob által kidörzsöltetnek. A henger alsó részén, egészen hosszában, kerületének egy harmadára ki van vágva, mi által a sodronyfonadék egy része szabad lesz, melyen keresztül a kidörzsölt szemek áteshetnek. A sodronyfonadék ezen szabad része a henger hosszában a kifeszített gyürük által 3 részre osztatik, mely szabad részt a szükséghez képest a gyürükre és keresztvasakra csavart vaslemezek által el lehet takarni. A szabad sodronyfonadék harmadik részének vaslemezében az összehalmozódott kidörzsölt anyag kieresztésére tolóajtóval zárható nyilás szolgál. A lóheremagfejtő főkelléke az, hogy a lóhereszemek minél rövidebb idő alatt halajdnak át a kosár és dob között, nehogy megsértessenek. A gubákból kiválasztott szemek a készülék sodronyfonadékán keresztül hullnak, mig a még ki nem dörzsöltek a zárlemezek által a készülékben viszszatartatnak. Az etető-nyilással szemben a lóheremagfejtő-kosár oldalán levő nyilást a tolóajtóval szükség szerint nagyobbítani vagy kisebbíteni lehet; rendes körülmények közt a nyilás 2/3 részig van nyitva.
Egy másik különleges dob- és kosárszerkezet a repcecséplő. A repcét aratás után rendesen nem szokták kévékbe kötni, hanem csak boglyákba rakják és mindjárt a géphez viszik. Miután a repcemag igen könnyen kicsépelhető, de éppen oly könnyen meg is sérülhet, nem a közönséges kosarat és dobot használják, hanem vagy külön dobot tesznek a cséplőgépbe vagy a bent levőt átalakítják. A cséplőkosarat rendesen nem szokás kicserélni, csak átalakítani kell s pedig oly módon, hogy a kosár felső részét lehetőleg hátra állítják, hogy a dob könnyebben bevehesse a behányt repcét. A kosárnak ezt a hátra hajlított részét vaspléh-lemezzel borítják be, hogy a repcemagot a kosárlécek meg ne sértsék. A repcecséplő-dob alakra megegyez a közönséges cséplődobbal, csakhogy ezen négy kőrisfa verőléc van, melyeken nem rovátkos vaslécek vannak, hanem, hogy a mag meg ne sérüljön, lapos vassal vannak azok megvasalva. Van egy más repcecséplő-dob, hol ugyancsak a négy verőlécen szegek vannak beerősítve oly módon, hogy az egymásután következő verőlécek szegei felváltva állanak. Ezek a szegek nagyban elősegítik a cséplendő anyagnak a dobba való behuzását. A kosár felső részét is néha egészen kiveszik, hogy az etetés gyorsabban menjen s ekkor a kivett kosár-részt egy rézsut elhelyezett deszkával helyettesítik. Végül a közönséges cséplődobot is át lehet alakítani repcecséplő-dobbá ugy, hogy 8 vagy 10 verőlécből 4 vagy 5 felváltva kiveendő s azután a dobot ujra kiegyensulyozva be lehet tenni a gépbe.
Egyszerü cséplő szalmarázóval.
Egyszerü cséplő szalmarázóval. Mig az előbb leirt egyszerü cséplőnél, mely csak kosár és dobból áll, a kicsépelt mag a szalmával és törekkel együtt jön ki a gépből, addig a szalmarázóval ellátott szemnél ez már elkülönítve történik.
2. ábra. Lóheremagfejtő cséplő.
A dobból kijutó szalma- és magkeverék a szalmarázókra esik, hol a gabonaszemek a szalmarázó nyilásain áthullnak, a szalma pedig ezen rázókon végigmenve hagyja el a gépet. A különféle szerkezetü szalmarázók közül napjainkban legáltalánosabban a hintázó szalmarázók vannak elterjedve. Az első hintázó szalmarázók egyszerü faoldalakkal biró hosszu ládák voltak, felső oldalukon átlyukgatott pléhburkolattal ellátva. Ezeken, miután felső oldaluk sima volt, a szalma nem tudott elég gyorsan végig menni, dacára a hintázó mozgásnak. A ma elterjedt szalmarázók szintén fel-alá szálló rázóládákból állanak, könnyü deszkaoldalfalakkal; felső oldaluk 
élben végződő farostélyzattal vagy áttört pléhlemezzel van ellátva, melyek nyilása közt a szem és törek áthullhat. E szalmarázó ládák oly módon vannak a cséplőgépbe beszerelve, hogy mig az egyik láda felemelkedik, addig a mellette levő láda alászáll. Felfüggesztésük és mozgásuk igen különböző. Nagyobb gépeknél mozgatásukra néha két görbített könyöktengelyt használnak ugy, hogy a láda egész hosszában párhuzamosan emelkedik és száll alá. Sokkal egyszerübb az a hintázó szalmarázó, mely csak egy görbített forgattyu tengelyt igényel s melynél a könyöktengely a szalmarázók közepén van alkalmazva, a szalmarázók vége pedig mozgó ingaemeltyűre van szerelve, mint az a 2. ábrán látható a Kühne E. gépgyárában készült egyszerü szalmarázós cséplőgép metszetén. A szalmarázók oly módon hozatnak mozgásba, hogy azok percenként átlag 150-200 kettős lengést végeznek; minden lengés előbbre viszi és rázza a szalmát. Miután a szalmarázók alatt a nagyobb összetett gépeken a törekrosta van elhelyezve, ennek pedig bizonyos lejtővel kell birnia, a szalmarázókat is e gépeknél kifelé emelkedően kell elhelyezni. Ezért kell az egyes rázóládák felső lapjának redős felülettel birni, hogy a szalma vissza ne csuszszék. Hogy azonban a szalma ne tulságos gyorsan menjen végig a szalmarázón, a szalmarázók fölött a gép nagysága szerint egy vagy több függő gátlapot u. n. ellenzőket alkalmaznak a cséplőszekrény belsejében, melyek részben nem engedik a szalmát gyorsan kijutni a gépből, részben azt egyenletesen elosztják a rázóban s így elősegítik a közte levő mag kihullását.
élben végződő farostélyzattal vagy áttört pléhlemezzel van ellátva, melyek nyilása közt a szem és törek áthullhat. E szalmarázó ládák oly módon vannak a cséplőgépbe beszerelve, hogy mig az egyik láda felemelkedik, addig a mellette levő láda alászáll. Felfüggesztésük és mozgásuk igen különböző. Nagyobb gépeknél mozgatásukra néha két görbített könyöktengelyt használnak ugy, hogy a láda egész hosszában párhuzamosan emelkedik és száll alá. Sokkal egyszerübb az a hintázó szalmarázó, mely csak egy görbített forgattyu tengelyt igényel s melynél a könyöktengely a szalmarázók közepén van alkalmazva, a szalmarázók vége pedig mozgó ingaemeltyűre van szerelve, mint az a 2. ábrán látható a Kühne E. gépgyárában készült egyszerü szalmarázós cséplőgép metszetén. A szalmarázók oly módon hozatnak mozgásba, hogy azok percenként átlag 150-200 kettős lengést végeznek; minden lengés előbbre viszi és rázza a szalmát. Miután a szalmarázók alatt a nagyobb összetett gépeken a törekrosta van elhelyezve, ennek pedig bizonyos lejtővel kell birnia, a szalmarázókat is e gépeknél kifelé emelkedően kell elhelyezni. Ezért kell az egyes rázóládák felső lapjának redős felülettel birni, hogy a szalma vissza ne csuszszék. Hogy azonban a szalma ne tulságos gyorsan menjen végig a szalmarázón, a szalmarázók fölött a gép nagysága szerint egy vagy több függő gátlapot u. n. ellenzőket alkalmaznak a cséplőszekrény belsejében, melyek részben nem engedik a szalmát gyorsan kijutni a gépből, részben azt egyenletesen elosztják a rázóban s így elősegítik a közte levő mag kihullását.
Egyszerü cséplő szalmarázóval és törekrostával.
Az előbbi két cséplőgép kézi erővel is lehet mozgásba hozva, de a szalmarázó és törekrostával ellátott cséplőgép működtetésére már a 3-4 lovas járgány szükséges. Ezek a cséplőgépek vannak leginkább a kisbirtokosok közt elterjedve. Legnagyobbrészt szeges rendszerüek és három szalmarázó ládával birnak. A földelé emelkedő irányu szalmarázók alatt ezekkel tehát szintén lejtős irányban van alkalmazva a törekrázóasztal. A szalmarázóról lehulló törek és szem a tiszta deszkalapokból készült s át nem lyukgatott törekrázó asztalra hull. E rázóasztal csak arra való, hogy a polyvát, töreket és szemet a törekrázó rosta elejére vezesse. A 2. ábrán látható gépnél, mint többnyire a kisebb ilynemü gépeknél, a rázóasztal és a törekrázó rosta egy darabból áll s igy egy és ugyanazon mozgást végez. Ugy a rázóasztal, mint a törekrosta függélyes irányu - az ábrán pontozott vonalakkal feltüntetett - felső részén felfüggesztett farugókon hintáz. E rugók (feltalálójuk neve ut. Coulson-rugók) kőrisfából készült, hosszu lécszerü, megerősítési végpontjaikon vastagabb falapok, melyekből a törekrázó-asztal és rosta mozgó felfüggesztésére két-három pár van alkalmazva. A rázó mozgás átvitele vizszintes irányu, erősebb farugókkal van eszközölve. Miután mindaz, ami a cséplőkosár és szalmarázóban áthull, a rázóasztalra kerül, annak nagy terjedelmünek kell lenni, hogy mindezen anyagokat felfoghassa és a törekrostához vihesse; rendesen az egész gép belsejét átéri a rázóasztal. A törekrosta már mint tisztító, illetve szétválasztó működik, de csak nagyság és nem suly szerint osztályoz. A törekrosta kisebb gépeknél 18-22 mm. környilásokkal biró lemezrostából áll. Legtöbbször sima falemezekből készül, melyeknek körszerü nyilásai először kup, folytatólag hengeridomuak. A rosta maga többnyire lépcsőzetes, különösen a nagyobb gőzcséplőknél. A magyar államvasutak gépén ujabban lécekből összerakott sima törekrostát használnak. A keresztben menő lécek magasabbak, mint a lejtő hosszában futók s igy a rosta felülete nem sima, hanem a keresztléceknél emeltebb. E gépeknél tehát már háromféle lesz a csépelt anyag választva, u. m. szalma, törek, mely a rostán végig menve jut ki a gépből s a törekrosta nyilásain áthulló gabonaszem és apróbb tisztátlanságok.
Összetett cséplőgépek egyszerü tisztító művel.
Ezen gépeknél a mag, a helyett, hogy a törekrostán áthullva a gépet elhagyná, a polyvarostára jut s pedig polyvával keverten. A polyvarosta lényegesen különbözik a törekrostától, mert nagyság és súly szerint osztályozza a magvakat. A polyvarosta bádoglemezből készül, nyilásai már sokkal kisebbek, köralakuak, a gabona minősége szerint változó átmérővel. E rosta a kő- és homokrostával közös rostaszekrényben van elhelyezve, mely többnyire szilárd anyagból áll a fölötte elterülő hintázó törekrostával s a rázó mozgását vele együtt végzi. A rostaszekrény két átellenes odala nyilással bir, az egyiken a szelelő fujja be a mesterséges széláramot a polyvarosta alatt, a másikon kirohan ezen áram, magával ragadván a szemnél sokkal könnyebb polyvát. A szelelő áll egy hengerköpenyben elhelyezett tengelyre szerelt 4-6, egyenes deszkalapból vagy pléhből készült szárnyból. A hengerköpeny oldala a szelelő tengelye körül nyitva van és a sebes forgás következtében e nyiláson szivja be a levegőt, melyet a szárnyak gyorsan tovább lapátolva, a köpeny oldalfalán tárt nyiláson bizonyos sebességgel kirohanni késztetnek. Vigyázni kell, hogy a széláram tulerős ne legyen, mert ez esetben a könnyebb, u. n. sült szemek kifujatnának a polyva közé. A polyvarostán kivül még két rosta van a rostaszekrényben. 1. Kőrosta, mely a magnál nagyobb szemü idegen, nehéz anyagok, kavics stb. kiválasztására való. A rosta lyukai szintén köralakuak s akkorák, hogy a mag azon még áthull, de a durvább idegen anyag át nem hull többé. 2. Homokrosta a kőrosta alatt terül el s az onnét lehullott szem most már ezen megy végig, miközben a magnál finomabb homok és nehezebb porszemek lehullanak e rostán át a földre, a mag pedig fönnmarad a rostán. Mindig oly rostát teszünk be a csépelt terményhez képest, melyben a mag átesni nem tud többé. A mag e rostán végig menve, már oly közel jut a földhöz, hogy a kifolyó nyiláshoz a mag felfogására zsákot akasztani már nem lehet s azért a magot egy bizonyos magasságra fel kell emelni. Ezt a magemelő v. zsákoló szerkezet végzi. Legáltalánosabb alakja a magemelőnek egy két henger körül futó végnélküli szij, melyen merőcsészék vannak felerősítve. Ez az u. n. elevator vagy pater noster. Az ilyen rendszerü cséplőgép, l. 3. ábrát, következő szétválasztást végez: szalma, törek, polyva, durva szemét, kő, finom homok és végül többé-kevésbbé tiszta mag.
Összetett cséplőgépek kettős tisztító művel.
Az ide tartozó cséplőgépek már csak gőzerővel hajthatók s azért gőzcséplőgépeknek is szokták nevezni. Rendesen verőléces dobbal birnak. A munkájuk az előbb leirt gép munkájától abban tér el, hogy a homokrostán kijövő mag a pater noster által nem a zsákba, hanem a második tisztítóba vitetik a gép legmagasabb pontjára. Itt először egy hengerszerü üregbe jut, melyben egy szállító csiga forog; a csiga arra szolgál, hogy a lehegyezni s koptatni való gabonát vagy a toklászoló szerkezetbe vagy egyenesen a második rostaszerkezetbe szállítsa. A toklászoló hengerben a szállító csigával közös tengelyen sugár irányban felerősített és csavar-alakban elhelyezett vágó-kések vannak alkalmazva. E kések sebes körforgásuk alatt nemcsak levágják a gabonán maradt szálkákat, de lecsapják a gabona hegyes csucsait is, egyuttal a magot előbbre szállítják a koptató hengerbe; ez egy kup-alaku köpeny, melynek belső fala rovátkolt. A közös tengelyen levő keverő lemez-szárnyak a magot a rovátkolt köpenyfalhoz dörzsölik és igy is tisztítják, illetve toklászolják s egyszersmind kitolják, ugy hogy az az alatta lévő rostaszerkezetre hull, melyhez a szelet egy kis szelelő kerék szolgáltatja. Itt, hasonlóan az első rostaszerkezethez, vannak az egyes rostalapok elhelyezve s a mag ujból lesz tisztítva s innen lehull az osztályozó hengerbe, mely egy sodronyfonadékból készült henger, melynél a sodronyfonadék összébb- vagy széjelebb állítható, aszerint aminő a gabna s melyben az nagyság szerint osztályozva a zsákoló nyilásokon át hagyja el a gépet. L. 4. ábrát.
