Erzsébetváros
Erzsébetváros (Elisabethstadt, azelőtt Ebesfalva), rend. tan. város sz. kir. város cimmel Kis-Küküllő vmegyében a Nagy-Küküllő partján, (1891) 508 házzal és 2795 lak., köztük 1346 magyar, 245 német, 595 oláh és 609 (örmény). E. a kir. törvényszék, járásbiróság és adóhivatal, az E.-i járás szolgabirói hivatalának, róm. kat. és gör. kat. esperességek székhelye; van 2 szép kat. temploma, örm. mechitarista kolostora, közs. algimnáziuma, 1893-tól főgimnáziuma, ipariskolája, tak.-pénztára, könyvnyomdája, régi árucsarnoka, többféle egylete és társulata, vasutiállomása, posta- és táviró hivatala, postatakarékpénztára. Lakói élénk ipart, kereskedést s földmivelést üznek, a fő kereskedelmi cikkek bor és gyapju; állatvásárai igen élénkek. A város csinosan s szabályosan épült, régi Apaffi-féle kastélya nagyobbrészt romokban hever, de lakható részét a kir. törvényszék foglalja el. E. határa 1708 ha. E.-nak régente Ebesfalva volt a neve s az E.-i uradalmat az Apaffi-család birta, a kastélyt Bethlen Gergely dobokai főispán építteté 1552.; később ismét az Apaffiak tulajdonába került s 1661. innen vitette el Ali basa Apaffi Mihályt a marosvásárhelyi táborba, hol II. Rákóczi György helyett erdélyi fejedelemmé választatott. 1671. telepedtek le ott az örmények, kiknek Apaffi szép kedvezményeket adott. Halála után E. a kincstárra szállt, utóbb Bethlen Gábor erdélyi udvari kancellár kapta az ebesfalvai jószágot, s ő azt az örményeknek adá el, kik 1726. E.-t építék fel, mely Szamos-Ujvár mellett most is központjuk. E. 1790. lett sz. kir. város. 1849. jan. 21. Bem 240 embert és 6 ágyut vesztvén, kénytelen volt itt visszavonulni.
