Eulogia
Eulogia (gör.) a. m. szép-, jóhangzásu kifejezés, a liturgiában pedig megáldás s innét megáldott dolog. Jelenti az oltári szentséget, melynek szerzésénél az Üdvözítő a kenyeret előbb megáldotta (Máté ev. 26, 26. Marc. ev. 14, 22. I. Kor. levél 10, 16.). Később, kb. a II. sz.-tól kezdve, az áldozati adomány azon részét jelző szó, amely a mise alatt v. mise után megáldatván, szétosztatott azon hivek közt, kik az oltári szentséghez nem járultak. A görög egyházban ez utóbbi értelemben ma is szokásban van; a latin egyházban a husvéti kalács-szentelés emlékeztet az ősi E.-ra, valamint Franciaország nagy részében vasár- és ünnepnapokon a nagy mise alatt a kenyérszentelés és ennek kiosztása a hivők közt. Tágabb értelemben a régiek ezen szóval általában minden megszentelt dolgot (p. sót, olajat), sőt az ajándéktárgyakat is jelzik.
