Georginavirág,
Georginavirág, györgyike (növ.), Georgin Willd., Dahlia Cav. (Georgi szenpétervári akademikusról és a svéd Dahl botanikusról nevezve), a sugaras fészkesek kórója, 4-5 fajjal Mexikóban és Közép-Amerikában. Levele átellenes, szárnyasan összetett, virágfészke nagy és hosszunyelü, nálunk közönségesen teljesedve nő. A szimpla G.-virág fészkében a szélső virágok nyelvesek, a belsők csövesek, mint p. a napraforgóé; a teljes georginán pedig a belső sárga csöves szirmok helyett másszinü, nyelvalaku virág képződött. A legrégibb neve Dahlia (l. o.), csakhogy a még régibb, Thunberg-féle Dahlia egész más növény. Rendkivül változékony, főleg a virág szine és alakja, azért a G. variabilis Willd. fajnév találó. E divatvirág fajtái száma ma már közel ezerre rug. A gumók elrothadásával megszünő számos történetes G.-alak mesterséges terményítésről és magról nevelésből származik. A G. alakjai évről-évre változnak, az idei soha sem hasonlít egészen a tavalyihoz. A G. még a legsoványabb földben is megterem, de legszebb a meleg, porhanyó, középszerü talajban, ha az sem nem nagyon nedves, sem nem nagyon száraz, sem nem nagyon sovány, sem nem nagyon kövér. Földje ne legyen ujonnan ganéjozva, se nagyon televényes mert különben a G.-nak vegetativ részei növekednek, a virágok ellenben késnek. A G. részére sovány földben gödröt kell ásni, melyet kövérebb, porhanyóbb, kerti vagy fekete réti földdel töltünk meg, s ide a gumókat 5 cm.-nyire a földbe temetjük. Ezt, valamint a melegházban v. melegágyakban nevelt fiatal G.-t május hóban kell kiültetni, midőn már fagytól félni nem lehet. Szaporíthatjuk a nyalábokba egyesült husos gyökérgumókról v. azon sarjakról, melyeket a szár tövéről (ha ott bőségben vannak), midőn körülbelül 10 cm. nagyra nőttek, leválasztunk s cserépbe v. melegágyba ültetünk. Fiatal ágát, mely még belülről nem üres, csirátlan gumóra is lehet oltani s ujabb alakokat magról is lehet nevelni. A szebb fajták megszedett magvait február végén vagy március elején ültetik melegágyba. Az őszszel kiásott gumók nem fagyos száraz, nem gőzös helye, 9-10° R. mellett kitelelnek. A G. gumóit földestől is kihuzhatjuk, azután száraz meleg helye, 30-36 cm. mély gödörben földdel és lombokkal télre eltakarjuk. Végre megjegyzendő, hogy a G. szárának legalsó része (töve) fakad ki, innen nő a hajtás, nem a gumóból, azért a G. gyökere morfologiailag nem is gumo, hanem nyalábos gyökér.
A G.-t a kertész a virága szerint különbözteti meg. Ilyen 1. az anemoneforma G., nagy sugárvirágokkal, s apró s gömbbé csoportosodó kögvirágokkal. Többnyire szabálytalan, azért most ritkábban tenyésztik; 2. a gömbös G., számos egyforma, s hátranyuló nyelves virágokkal; 3. laposszirmu G., egyforma, laposan kiterült, rendesen hátragörbülő nyelves virágokkal; 4. csöves G., csupa csöves, 5. füles G., fülalaku virágokkal. A leggyengébb fehér szintől kezdve a legsötétebb pirosfeketéig minden szinárnyéklattal változhatik. A liliput-G. virága nagyon apró és nagyon csinos. A törpe G., apró növésü, ezért cserépbe nevelni célszerü. Ujabban sokféleképen változó szimple alakokat is nevelnek. V. ö. Gerhard, Zur Geschichte, Kultur und Klassifikation der Georginen (2. kiad. Lipcse 1836); Magerstedt, Geschichte und Kultur der Georginen (Sondershausen 1843); Pomsel, Die Georgine (Drezda 1885).
