Lelki gyakorlatok
Lelki gyakorlatok (exercitia spiritualia), a lelki élet felfrissítésére szolgáló ájtatossági gyakorlatok. Az exercitia spiritualia név először szt. Ignác művén szerepel, melyet amuresai magányában irt 1522. Hogy ezzel a benső ember megszentelésére és átalakítására egészen új utat nyitott, kétségtelen, bár nem egyszer vonták kétségbe, hogy az exercitia spiritualia gondolata nem tőle eredt. Tény az, hogy nem szt. Ignác találta ki a keresztény igazságok fölött való elmélkedést, sem a lelkiismeret vizsgálatát, sem a L.-at; az sem tagadható, hogy ilynemü munka P. Garzias Cisneros Exercitatorium spirituale-ja már 1500. nyomtatásban megjelent, mindazonáltal szt. Ignácé az érdem, hogy a már ismert gyakorlatokat rendszerbe foglalta, alkalmazásukat szabályozta és ez által egy módszert alkotott, miképen kell a lelket tanítani és a legfőbb tökéletességre vezetni. Az exercitia spiritualia könyve négy bizonytalan tartamu időszakra van osztva, amelyek heteknek neveztetnek. Az első hétben tárgyalva van: az ember és a teremtmények célja; az ember eltávolodása céljától, a bűn nagyága, a bűn büntetése v. a pokol. Célja a lélek megtisztulása. - A 2. héten: Krisztus országa, Krisztus az emberek királya mindenkit felhiv a követétére, elmélkedések Krisztus életéről, Krisztus és az ördög zászlói. Cél: az Istennek tetsző élet választása. - A 3. héten: Krisztus szenvedése. Cél: az eddig elért eredmények biztosítása. - A 4. héten: a feltámadt és megdicsőült Krisztus, Isten szeretete, és végződik a teljes odaadással Isten iránt. Függelékül: bevezetés a háromféle imamódhoz, az alamizsnálkodás szabályai, értekezés az aggályról és útmutatás, miképen kell az egyházzal gondolkodni és érezni. A teljes L. egy hónapig tartanak, rendesen azonban 8, 5 v. 3 napi tartammal birnak és külön e célra készült napirend szerint folynak le. Jelenleg ugy a növendékpapok, valamint a felszentelők, egyáltalában minden egyházi személy kötelezve van bizonyos alkalmakkor L.-ban részt venni. Szt. Ignác spanyolul irta művét. Frusius András fordította latinra (1548 körül), azóta majdnem minden európai nyelvre van fordítva.
