Levélzöld
Levélzöld v. levél zöldje (növ., chlorophyllum, v. chloroplasta, növényzöld), zöld festék a növény sejtjeiben, a növény zöld része ezt a szinét a L.-nekk köszöni. Alapanyaga mindenkor bzonyos alaku plaszmatestecske, melyet a L.-től mintegy átitat vagyis részint v. egyenletesen megzöldít. Ez a chlorophyllum test csak sejtben képződik, legtöbbször gömbölyded v. lencsealaku szemcsés rész, ritkőbban egyenes vagy spirális, gyakran cakkos szélü szalag, csillag, háló, lemez v. határozatlanul idomult pehely képében is megjelenik. Kémiai összetétele felől a kémikusok nézete eltérő. Hogy a vas is fő része, onnan tudjuk, mert a növény, ha oly talajban tenyészik, hol teljességgel semmi vas sincsen, nem zöldül meg (sáppadtság, chlorosis), de vasas vizzel öntözve v. a talajhoz vasat keverve, kis idő alatt megzöldül. Szükséges a L. képződéséhez a világosság is. A sötétben tenyésző, különben zöld növényfajok sápadtak, nyurgák maradnak, de a sok árnyékkedvelőnek igen kevés világosság is elegendő, hogy benne a zöld festék képződjön. Sok tűlevelü fa csírázó magva meg a harasztok lombja, ha a hőfok megfelelő, teljes sötétségben is megzöldül. Őszszel némely növény levele, még mielőtt lehullna, megsárgul, megbarnul v. megpirosodik; ekkor a L.-szemcsék is sárga v. sárgapiros szint öltenek. A pirosodás a sejtnedv megfestésétől is lehet (borostyánszőllő).
A L.-t borszeszszel, éterrel, benzinnel, áteres vagy kövér olajjal stb. mint zöld oldatot kivonhatjuk, s ekkor az előbb zöld protoplaszma szintelen, de ugyan olyan nagy és forma marad, aminő eredetileg a L. volt, s ezután olyan reagenciákat árul el, aminőt a rendes protoplaszma szokott mutatni. A L. testecske belsejében gyakran keményítőszem is van, mint a L. átsajátítási terméke, de a sjet m
ködésének befejeztével ez is eltünik. A L. a napsugár segítségével, tehát nappal, a szénsavat felbontja, ezután a szénből, valamint a viz elemeiből a növény táplálására szükséges szinhidrátot alakítja. Ez a növények átsajátítása, vagyis asszimilációja. A kiszabadult oxigén a levegőbe jut. A növény belében, a fastejtekben, a belső kéregben (amennyire oda a világosság behathat) levő chloroplasztikák az oldott szénhidrátot keményítő szemcséit oldható vegyületekre változtathatják. A L. szinének változásából megyarázható az örökzöld növények téli szine. A fenyvek tűje v. a puszpáng levele, ha télen a npa rásüt, tégla szin és karminpiros között ingadozó sint játszik. Azelőtt azt hitték, hogy télen a vörös szinü levelekben a L. tökéletesen felbomlott; most ugy tudjuk, hogy e levelekben a festékanyag télen is jelen van, a L.-nek egy része eltünt ugyan, de helyette karminszinü cseppek keletkeztek, hanem ezek tavaszkor ismét eltüntek.
