Méreggyilok,
Méreggyilok, méregölöfű (növ., fecskegyökér, fecskefű, cinka Diószegiéknél, Eskulapfű v. Aesculapius füve,Vincetoxicum Moench, Cynanchum L. a. m. ebfojtófű), a krepinfélék füve, 100 fajjal (hazánkban 3) mind a két földségnek melegebb és mérsékelt tájain. Tejelő füvek vagy cserjék, száruk többnyire csavargódzó, levelük átellenes, többnyire szivforma, virágjuk fehér v. piros, a levél tövében v. a szár tetején sátorozó, ötöstagu, kerékforma pártája torkában ötkaréju mellékszirma van, 6 himje a tövön összenő, himsejtje csomóban marad, bunkóalaku, viasznemü, nyeles, az ötszögletü bibe alatt szokott csüngeni. Tüsző-gyümölcsében a magvaknak szőrüstöke van.
Méreggyilok (Vincetoxicum officinale).
A Cynanchum Arghel Del. (arghelcserje) Afrika északi részén terem, egy m.-nyi, levele kissé húsos, elliptikus-lándsás. A C. Monspeliacum L. Franciaország déli részén, Spanyol-, Olasz- és Görögországban terem, többnyári fű, virága fehér v. pirosas. Teje csípős, besűrítve és más drasztikus anyaggal és gyántával keverve, hitványabb fajta skammonium (francia v. montpellieri skammonium) lesz. Hazai faja a C. Vincetoxicum L. (Vincetoxicum album Aschers, V. officinale Moench; vad paprika, szentlőrincfű, méreggyökér, l. az ábrát) meg a C. laxum Bartl., bokros helyen, az erdő nyilt helyén stb. gyakori. Gyökere többnyáréltü, szára 3-6 dm. magas, levele szivforma-tojásdad, kihegyezett, a C. laxum szára hegye csavargódzó, virága fehér. Gyökere frissében erős és kiállhatatlan szagu s szárítva a szaga gyengébb, édeses, azután undorító s kissé csípős ízü. Régen mint ellenméreg, mint hánytató és izzasztó, valamint idegláz ellen hires orvosság volt, ma inkább az állatorvos rendeli. Száráról szívós, hasznavehető rostot lehet lefejteni, de eddig csak a keletindiai C. extensum-ét Ait. szolás felhasználni.
