Retorika
Retorika (gör.) a. m. szónoklattan (vagy nem rossz, de már elhanyagolt névvel: ékesszólástan), a szónoklat elmélete, vagyis mindazon szabályok összege, melyek a szónoki beszéd megalkotására és előadására vonatkoznak; tágabb értelemben R.-nak nevezzük nemcsak a szónoklat, hanem általában a prózai műfajok elméletét a poétikával ellentétben, ugy hogy e szerint körébe tartozik a szónoklaton kivül az értekezés, a levél, a dialogus, történetirás, tankönyv stb. Foglalkozik e művek tartalmának feltelálásán és megszerkesztésén kivül stilisztikai oldalával is, a kifejezések szabatos vagy hathatós voltának mérlegelésével stb. A R.-t tudományos rendszerbe Aristoteles foglalta először (magyarra fordította Kis János 1846). A rómaiaknál Cicero irt hat R.-i művet, rendkivül becses észleletekkel (fordította nagyrészt Fábián Gy.) és Quintilianus egy nagy szabásu rendszeres R.-t Institutiones Oratoriae címmel (magyarul Szenczy Imrétől).
