Rituális metszés
Rituális metszés (héb. sechita, saktolás), az izraeliták számára a mózesi törvények szerint élvezetül megengedett állatoknak zsidó ritus szerinti levágása. A vágás csorba nélküli éles késsel történik a nyakon, a gége és tápcső átmetszésével. Az elvérzés után azonnal megvizsgálják, a barom (baromfiaknál csak a kopasztás után) belsejét, hogy nincs-e oly baja, melynél fogva a húst az izraelitának nem szabad megennie (tréfa). A vizsgálatnál fő tekintettel vannak a tüdőre (réa), melynél a legkisebb abnormitás is elegendő, hogy a barmot tréfának nyilvánítsák. A baromfinál a gyomrot, combot és főleg a tápcsőt szokták megvizsgálni. A metszést minden feddhetetlen életü, jámbor izraelita végezheti, ki ismeri a metszés törvényeit. A községek a R. végzésére rendesen alkalmaznak külön egyéneket (sakter), kik azonban csak akkor vállalhatnak hivatalt, ha egy vagy több rabbi bizonyítványban (kábbálá) elismeri, hogy az illető ismeri a metszési törvényeket. Némely helyen a szárnyas állatok és a barmok számára külön-külön metsző van. Kisebb izraelita községekben a sakterek egyszersmind előimádkozók és templomszolgák szoktak lenni. Újabb időben itt-ott mozgalom indult meg a R. ellen, melyet állatkínzásnak akartak minősíteni, de orvosi és egyéb szaktekintélyek szerint éppen a R. a legalkalmasabb mód, hogy az állat haszontalan kínzása nélkül, a lehető leggyorsabban elvérezzék, mi Maimonides szerint (Móre, III. 26 és 48) a R.-nek voltaképeni célja. V. ö. Kaiserling, Die rituale Schlachtfrage (Aarau 1867); Engelhart J., Ist d. Schlachten der Thiere Thierquälerei, kivált pedig Gutachten über d. jüd.-rituelle Schlachtverfahren (Berlin 1894.)
