Thuja
Thuja Tourn. (növ., túja, életfa), a ciprusfafélék (Cupressineae) fás génusza tornyos növekedéssel, pikkelyes levélzetü ágazatokkal, csupán végükkel szabadon kihajló rövid, apró, zsindelyszerü levelekkel és más-más ágon fakadó porzós, illetve termős virágokkal, amelyekből a toboz a következő évben érik.
Thuja orientalis.
A nyugati T. (Th. occidentalis L.) 20 m.-re, sőt magasabbra is növekedő tornyos termetü fa, szétálló vagy kinyujtott gallyakkal, vizszintesen, sűrűn elágazó, levélnek tetsző ágakkal, apró pikkelyes, hegyes végü levelekkel, alsó lapjukon olajmirigygyel; az ágakon magános barna tobozbogyóval. Ezt az északamerikai eredetü fát Dodoens a XVI. sz.-ban irja le először. Most azonban ültetvényeinkben (temetőkben) igen gyakori. Fája finom rostu, hajlékony, puha, jól hasadó, szép világos-barna szinü, rendkivüli tartós, jó megmunkálható. Nálunk főképen a gyökértuskójából vágott funér nagyon becses műasztalos-anyagot ad. A keleti (T. [Biota] orietalis L., l. az ábrát) apróbb fa, merőlegesen elágazó gallyakkal, levelének hátán barázdával, kék-hamvu hosszant nyiló tobozbogyóval. Levélzetének szine szürkés vagy sárgás-zöld, sokkal nyájasabb szinü, kényessége miatt ritkább. Hazája Japán, Khina és Ghilán. A T. ifjukori levélzete valóságos tű. Mivel dugással szaporítható, ez az alak állandósodik. Kivált a T.-ciprusfa (Chamaecyparis Spach) ebbeli formája okozott zavart, amennyiben ifjukori termetét külön növénynek nézték (Retinospora Sieb. et Zucc.). A T. mérges növény, gyakran használják abortusz előidézésére is gallycsúcsait, melyek régen mint hivatalos gyógyszer is szerepeltek.
