Violla,
Violla, néhol vihola (növ., Cheiranthus L., a régiek violája), keresztesvirágu fű, 12 fajta az ó-világban, kivált a mediterrán vidéken és Észak-Amerikában terem. Két- vagy többnyáréltü vagy félcserjés, levele lándsás vagy szálas, virága fürtös, sárga v. narancs-szin, könnyen teljesedik, becője lapított négyélü, a csúcsa kétfogu. Kerti virágnak alkalmas. hazánkban csak ültetve és Dalmáciában terem a Ch. cheiri L. (sárga V., sárga ibolya, Viola lutea Plin., jajlinka Brassainál, fajtlinka Diószegiéknél); kedvelt, gyakori ablakközi, jó illatu virág, aranyszine barnába is átváltozik. Dél-Európa sziklás helyein, szirtjein, kőfalán stb. nő, néha elvadul, csaknem egész nyáron virít. Keserü és pórmustár-ízü virága officinális. Több fajtáját termesztik, van teljesvirágu is. A Ch. fruticulosus L. a vad alak. A V.-t a rózsán meg a liliomon kivül már a régiek kedvelték és ültették s a sötétebb szinü ibolyán kivül a világosabb (fehér v.) és sárga V.-t is megkülönböztették. A V. elnevezése is e néven jutott a magyar nép ajkára, aki azt két l-lel ejti ki. a görögök V.-mezejéről (violaria) Ovidius, Vergilius gyakran szól. Az ő V.-jok alatt Matthiola R. Br. is értendő, melyet Linné, sőt népünk sem különböztet meg a Cheiranthustól. A Matthiola fehéren, lilán vagy pirosan virít, szintén könnyen teljesedik és sok fajtája van a kertben. A Matthiola v. Cheiranthus annuus L. (nyári V.) Európa déli részén és Szíriában terem, levele lándsás, szürke, gyakran kissé fogas. Jó illatu virága sokképen fajzik el. A Matthiola incana L. (téli v. vörös V.) két- v. többnyáréltü, levele lándás v. hoszas, némelykor a széle bodros, becője a csúcsán tompa, az előbbié hegyes. Dél-Európa tengerpartján nő, illatos virágáért kertbe ültetik. A Matthiola bicornis DC. (görög ibolya) Görögországban terem, kertbe ültetik.
