arc – ‘a fej elülső oldala a homloktól az állig’. Származékai: arcátlan (‘szemtelen, szégyentelen’, értsd: ‘nincs arca, hogy pirulhatna a szégyentől’), arcátlanság, arculat.
Ősi örökségünk a finnugor korból, legalábbis elemei révén, mivel az ~ az orr és száj összetétele. Az a legvalószínűbb, hogy maga az összetétel is már kialakult legkésőbb az ugor korban, mivel sok rokonnyelv nevezi meg az ~ot ilyen vagy hasonló szerkezettel: vogul nol-tusz (‘orr-száj’), osztják nol-szam (‘orr-szem’), észt suu-silmad (‘száj-szemek’). Mivel az orr eredeti alakja or és a szájé szá volt, egy korai orszá formával kell számolnunk, amelynek szóvégi magánhangzója megrövidült, majd az orsza belsejében affrikálódás lépett fel. Az irodalmi nyelvben a közelmúltig eleven orca mellett megjelent a nyíltabb tőhangzójú arca, majd a nyelvérzék számára ez birtokos személyjeles alaknak tetszett („valakinek az arca”), és így lett köznyelvivé az ~ forma.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.