diák – vagy deák: ‘tanuló, hallgató’; ‘‹régebben› tanult, írástudó ember; írnok’; ‘‹melléknévként, csak deák alakban› latin’: deák nyelv; deákos (a latin időmértékes ritmust alkalmazó) verselés.
Déli szláv vendégszó: bolgár, szerb dijak (‘diakonus; írnok’). Forrása a görög diakonosz, bizánci görög diakosz (‘szerpap, diakonus’). A középkorban az írástudást leginkább egyházi iskolákban, papnevelőkben lehetett megtanulni; a diakonusok, vagyis a tanulmányaikat már bevégzett, de még fel nem szentelt papok többsége a királyi udvarban, nemes uraknál, városi hatóságoknál vállalt írnoki állást (íródeák). Az írásbeliség nyelve a latin volt, ezért lett ez ‘az írnokok nyelve’, a deák nyelv. A szó mai értelme is elég régi, a 16. század óta kimutatható, vagyis amióta nyilvános iskolák, kollégiumok vannak; az itt tanultak ugyancsak a latinos műveltséget sajátították el.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.