irány
irány – ‘mozgásnak egy meghatározott pont felé vezető útja’; ‘cselekvés, történés menete’: új irányt szabott a történelemnek; ‘irányzat, törekvés’. Származékai: irányoz, irányít, irányítás, irányul, irányzék, irányzat.
Az ~ és irányoz lényegében azonos az arány és arányoz szavakkal, azok jelentésben elkülönült alakváltozatai. A szócsalád ar-, ir- alapszava ősi ugor kori örökség (lásd az arány szónál). Az ~, akárcsak az arány, csak későn, a 18. század derekán jelent meg önállóan, addig csak irányoz (‘céloz, vél, gyanít’) irányít (‘vél, gondol’) és irányú (‘nagyságú, arányú’) származékai éltek. Lásd még iránt.
