láb – ‘embernek, állatnak helyváltoztatásra szolgáló végtagja’; ‘lábfej’; ‘tárgynak az a része, amelyen áll’: asztal, zongora lába; ‘hegy, hegység alsó része’: Mátralába; ‘telek, udvar vége’: Árva gólya áll magában, / Egy teleknek a lábjában (Arany); ‘régi hosszmérték ‹kb. 30 cm›’; ‘gabona szára’: lábon adja el a termést; ‘időmértékes vers legkisebb ritmikai egysége’: emelkedő verslábak. Származékai: lábú, lábas, lábatlan, lábol.
Bizonytalan eredetű szavunk, talán örökség az uráli korból: szamojéd laamb, lamb (‘csizma eleje, talp’). Az egyetlen és igen távoli nyelvrokontól való példa miatt az egyeztetés gyenge lábon áll. Könynyen lehet, hogy a ~ igenévszó volt: lásd lább. Lásd még lábad, lábadozik, lábatlankodik, lábbeli, lábos.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.