rá – ‘ismert személyre, tárgyra’; ‘‹biztatásként› neki! oda!’ (lásd hajrá).
Korábbi reá alakból rövidült, amely a Tihanyi Alapítólevélben (1055) még névutó volt: Feheruaru rea meneh hodu utu rea, majd idővel rag lett. A ~, reá megszilárdult ragos alak lativusi -á raggal, amely egy feltehető rog alapszóhoz járult. Ez ősi örökség lehet az ugor korból: vogul ronhe (‘kívül’), ranka (‘félre’); ezeknek ‘felszín, hely’ jelentésű ron töve eredményezett a magyar lativusi raggal előbb roá formát, amely magánhangzó-elhasonulással reá lett ‘oda, addig’ értelemben. Más vélemény szerint az alapszó a rokon szóéval azonos. Lásd még rajta, róla.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.