tövis
tövis – ‘tüske’; ‘tüskés növény, ág’: töviskoszorú; ‘sérelem nyomán maradt fájós érzés’: tövis maradt a szívében.
Egy elavult tövik (‘szúr’) ige származéka deverbális -s melléknévképzővel (mint piros, tilos, szorgos), sokáig töüs, tüs alakváltozatokban is. Eleinte bizonyára ‘szúrós’ jelentésű melléknév volt, de hamar főnévvé vált, mint pl. a lakos. Az alapszó ősi örökség a finnugor korból: vogul tev- (‘szúr’), osztják togelte (‘betöm’), zürjén toinisz (‘lök’). Lásd még tű, tüske, tűz1.
