A TELEK

Full text search

196A TELEK
A parasztgazdaság méretét a feudalizmus századaiban a jobbágytelek, a földesúrtól szolgáltatások fejében használatra átengedett föld kiterjedése szabta meg. Eredetileg a telek akkora terület volt, amekkora egy jobbágycsalád megélhetéséhez kellett. A jobbágytelek volt a feudális korban a termelés és az adózás alapegysége. Rendszerint elkülönült belső telekből (porta, fundus) és hozzá tartozó külsőségből állt.
Nagysága szinte falvanként változott nemcsak Magyarországon, de Nyugat-Európában is. Szokásos terjedelme német földön 40 holdnyi körül mozgott. Nálunk a jobbágytelek méretét első ízben a Mária Terézia nevéhez kapcsolt országos úrbérrendezés szabályozta (1769). Ennek során a szántókat négy, a réteket három minőségi kategóriába sorolták és vármegyénként meghatározták az egész telekhez tartozó szántó és rét nagyságát. A Dunántúl vármegyéi hat osztályba sorolhatók a jobbágytelek mérete szerint: legnagyobb telekméretet a kelet-dunántúli megyék állapítottak meg, legkisebbet Sopron vármegye (Felhő I. szerk. 1970: 24, 68; Paládi-Kovács A. 1979a: 51–52, 98). A telek használata fejében a földesúrnak munka-, termény- és pénzjáradékkal szolgáltak a parasztok. Az úrbéres telekkel rendelkező paraszt neve telkes jobbágy, marhás jobbágy volt, szemben a földhasználattal nem rendelkező zsellérrel, gyalogjobbággyal (Varga J. 1969)
A telkek (sessio, jobbágyhely) felaprózódása korán megindult. Helyenként eredetileg sem voltak egész telkes jobbágyok, csupán résztelkesek. Arkán (Abaúj m.) a 12 kat. holdnyi birtokot félteleknek nevezték, kvartának (negyedteleknek) a 6 kat. holdas birtokot. Aki egy kvarta földdel rendelkezett, „annak már minden fordulóban volt egy darab földje és beletartozott a falu teljes jogú társadalmába” (Ikvai N. 1967: 36). Figyelmet érdemlő tény, hogy a parasztbirtokokat az ország sok vidékén még az 1950–1960-as években is a jobbágytelek-kategóriák szerint osztályozták. Átányon (Heves m.) a régi teljes jobbágytelek neve a szekció vagy egész hely, melyhez 48 kis, magyar hold (= 36 kat. hold) tartozott. Közkeletű kifejezés volt a félhely (féltelek, 24 kis hold, 18 kat. hold) és a fertály (negyedtelek, 12 kis hold, 9 kat. hold), minthogy a parasztbirtokok zöme ezekbe a kategóriákba tartozott. 1868-ban, az úri és paraszti birtokok elkülönítése idején, amikor a határ mérnöki rendezése is megtörtént, telekegységekben mérték ki a korábbi jobbágyok földjét. Egy félhely akkor Átányon 12 darabból állt. Hat „nagy darab” szántóföldből a három nyomásban és hat „kis darab” földből bent a falu alatt (kenderföld, káposztaföld, lucernás, ér melletti kaszáló) s tartozott hozzá 5 holdnyi legelő (Fél E.–Hofer T. 1997: 37).
Átányon a „félhelyes gazda” jól megélt, de a „fertályos parasztembernek” nehéz volt a megélhetése. Könnyebb volt olyan vidéken, ahol a résztelekhez irtásföld, szőlő, erdőjog stb. járult.
Több vidéken ismeretes volt a gyeptelek, a falu közföldjén (korábban legeltetésre használt füves területen) létesített jobbágyi részbirtok vagy zsellérhely. A partonülő családok a megtelepedés első éveiben kedvezőbb adózási, szolgáltatási feltételek között gazdálkodhattak, mint a község régi telkiállományának használói (MNL II. 343).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi