Előnevét ez ág a temesi bánságban fekvő iktári (Ilkar és hajdan Aktár) uradalomról vevé, mit több helységgel együtt birt egész addig míg a bánságot a török el nem foglalta. Igy elvesztvén ősi birtokukat, miután e részek ismét a magyar korona alá kerültek, a család országgyülésileg is folytonosan lépéseket tett a kormánytól e birtoknak visszaadására.
Ezen ág a másiktól különbözik czimerére nézve is, mit Bethlen János (mint alább is említve lesz) Zsigmond királytól kapott. E czimer – mint itt láthatni – két szemközt álló hattyu, mellyeknek nyakaikon egy nyíl van átlőve. János – mint iratik – ezt annak emlékezetére kapta, mivel egy nyillal egyszerre két hattyu nyakát lötte által. Ez ág folytonosan e czimerrel él, és Gábor fejedelem országos pecsétein is e czimert a sziv (vagy közép) paizsba metszve használá, azonban körül véve egy – farkát szájában tartó kígyó vagy sárkány által.
Visszatérve ez ág leszármazására, az előbbi táblázaton álló Pétertől igy jő a nemzékrend.
I. Péter a Bethlen fia mint az I. táblán.; I. Domokos.; I. János a czimer szerző.; I. Gergely † 1393.; II. Domokos (1. Abramfi Margit 2. N. N.); Miklós.; III. Domokos (Buti.) Lásd ezt a III. táblán.; Gábor.; II. Gergely; István.; Kata (macskási Tárnok Ján.); Kata.; II. János; György.; Margit.; Anna (Mándi Kelemenné.); Bora (Dóczy Györgyné.); Sára (Tarczay Jánosné.)
E táblázat törzse, Péter, Bethlennek fia, kiről a Bethlen név eredt, – ha Lehoczkynak hitelt adhatnók Temes vármegye főispánja volt. Fia I. Domokos. Ennek fia I. János, kiről említők, hogy a család czímerét szerzé Zsigmond király alatt 1350. I. Jánosnak fia I. Gergely . Ez nemzé II. Domokost, kinek első neje Abrámfi Margit volt; a második – kinek neve nem tudatik anyja volt Borbála és Sára leányainak. II. Domokosnak többi közt – mint a nemzékrend mutatja – fia volt III. Domokos is, ki Butinak neveztetett, és erdélyi vajda volt. Ezen Domokos Kasza Benedeknek a temesi főispánnak leányát Ágnest vette nőül, kitől gyermekeit a III. táblán látandjuk.
III. Domokos testvérei: I. Gábor nagynak neveztetett, és Bethlen B. szerint budai parancsnok volt. Gyermekeiről mi sem tudatik. II. Gergely szörényi bán volt, fia István magnélkül halt el. Leánya Kata macskási Tárnok Jánoshoz ment nőül, és anyja lőn (Bethlen szerint) bakai Machkási Ferencznek. II. Jánosnak fia György leányában Margitban végzi ágazatát. Ezen Györgynek nővére Anna Mándi Kelemenné. Borbála és Sára (szintén II. Domokosnak leányai) férjeiket a táblán olvashatjuk.
III. Domokostól kezdjük tovább a családfát a
III. Domokos (Kasza Ágnes.) Ki a II. táblán.; II. Gábor 1526. (Kinisy N.); I. Farkas (szárhegyi Lázár Druzsána.); III. Gábor fejedelem 1613–29. (1. Károlyi Zsuzs. 2. Brandenburgi Kata herczegnő.); IV. Gábor †. Mihály. †.; I. István fejedel. (1. Csáki Kriszt. 2. Károlyi Kata.); II. Gergely tanácsos.; II. Péter (Moga Kata.); III. János 1570–98. (Dobrai Anna.); Lásd ezt s utódait a IV. táblán.; V. Gábor †. II. István (Széchi Már.) † 1633. III. Péter (Illyésházi Kata.). Kata (Zólyomi Dávid.). Anna (1. Gyulafi Sam. 2. Ros. Kún Istvánné.). Druzsianna (Rhédey Ferencz fejed.)
E táblázat feje III. Domokos máskép Butinak is neveztetett és erdélyi vajda volt 1452-ben. Nejétől a temesvári főispánnak Kasza Benedeknek leányától Ágnestől két fia maradt II. Gábor és II. Gergely.
II. Gábor a mohácsi ütközetben 1526-ban hatezer kopjást vezérelt; azután Szapolyai János tanácsosa és udvari főkapitánya. Neje Kinisy Pálnak legifjabb huga volt. Fia Farkas Szapolyay Zsigmond-János és Báthory István utóbb lengyel király hadainak főkapitánya, és tanács úr, több csatában vett részt, mint Gyulánál, hol 17 sebbel szabadult meg. Báthory alatt a pártütő Danczka megszállásánál is jelen volt. E tetteiért kapta az illyei uradalmat fiágra. Meghalt 1590-ben; szárhegyi Lázár Druzsinától születtek fiai: III. Gábor és I. István.
III. Gábor 1580-ban született, Illye mezővárosban Hunyad vármegyében, tiz éves korában anyai nagybátyja Lázár Andráshoz a gyergyói völgyben fekvő szárhegyi várba került nem valami rendszeres tudományos növelésbe, mind a mellett természetes ész is itt meglelé a nemes irányt. Ifjukorát Báthory Zsigmond udvarában tölté. Tizenhat éves korában már a havasalföldi hadjáratban vett részt. 1600-ban már hadat vezénylett Báthory Zsigmond részéről Mihály vajda ellen. Báthory Zsigmond utolsó leköszönése, és Székely Mózses rövid fejedelemsége után ő volt egyik főtényező Bocskay Istvánnak a fejedelmi székbe helyezésében, és ennek tábornoka és főtanácsnoka volt. Adományban kapta tőle Hunyadvárát s egyebeket, és Hunyad vármegyei örökös főispánná is tétetett. Bocskay halála után az ő befolyása segité Báthory Gábort is a fejedelemségre, azonban ettől később üldöztetvén, buktatója is lőn. Már 1610-ben Csik-Gyergyó- és Kászonszékek főkapitánya. 1613-tól pedig Erdélynek páratlan fejedelme, ki hazafiui tüzzel, és politikai bölcsességgel vitte a kormányt. Történeteinkben feltünőleg – ugynevezett három támadása vívott ki enyészhetlen emléket, mellyek közül az elsőt 1622-ben a nikolsburgi békekötés koronázta meg. Az utolsó pedig a pozsonyi és szőnyi frigy-pontokat huzta maga után. Gábor Magyarországnak választott királya is volt, és élt is e czimmel, de tisztelve a törvényszerüséget, a koronát halántékaira nem emelteté. Buzgó reformatus volt, a bibliát huszonhatszor olvasta el éltében, de a jesuita Káldyt is, a biblia forditóját nyomda állitására pénzzel segité. Számos hadjáratában mindig győzelmes volt, soha meg nem veretett. Első neje nagykárolyi Károlyi Zsuzsánna volt, kitől Gábor és Mihály fia és leánya gyermeke kora sirba szálltak. Második nejétől a Brandeburgi Katalin herczegnőtől sem maradtak gyermekei. Meghalt 1629-ben megmérgeztetés gyanujával. Eltemettetett Gyulafehérvárott a sz. Mihály templomában.
I. István (szintén I. Farkasnak fia) előbb Hunyad és Marmaros vármegye főispánja, Huszt várának kapitánya, bátyja halála után 1626-ban Brandeburgi Katalin mellett Erdély Gubernatora, és Katalin lemondása után kis ideig fejedelem 1630-ban, mert I. Rákóczy György fegyveres trónkövetelése ellenében dec. 22-kén lemondott. Meghalt 1648-ki január 10-kén kora 66-ik évében Ecsed várában, eltemettetett Gyulafehérvárott az öreg egyház sirboltjában mart. 29-kén. Neje kettő volt. Az első mihályi Csáky Krisztina (Cs. Gábor leánya); – a második Károlyi Katalin Rhédey Ferencz özvegye. Ezektől gyermekei: V. Gábor korán elhalt. II. István Bihar vármegye főispánja, váradi főkapitány és a hajduság (gyalog had) tábornoka volt. Meghalt 1633-ban fiatal korában, eltemettetett Gyulafehérvárott. Neje rimaszécsi Széchy Mária mint özvegy előbb rosályi Kun Istvánhoz, ettől elválván Wesselényi Ferenczhez a nádorhoz ment nőül.
III. Péter (Istvánnak fia) Hunyad és Marmaros vármegye főispánja volt. Sokat utazott. Neje Illyésházy Katalin volt. 1646-ban Trencsinben járt sógora Illyésházy Gáspárnak látogatására; innen haza készülvén Bánra meghivatott bucsú estelire, másnap reggel 7 órakor august. 3-kán a midőn fölkelt a guta megüté s meghalt kora 38-dik évében. Teste innen elszállittatván, utközben állomásonkint mellette halotti beszédek tartattak, nov. 2-kán értek vele Nyír-Bátorba, hol novemb. 4-kén Vereczei Ferencz s. pataki és Csulay György (Rákóczy Györgynek udvari prédikátora) által mondott halotti beszéd mellett eltemettetett. Gyermeke nem maradt.
III. Péternek a táblán látható nővérei közül Anna, előbb ráthóti Gyulaffy Sámuelnek, utóbb rosályi Kún Istvánnak volt neje. Gyulaffyvali lakodalma gyászos állapotban zene nélkül Fehérvárott a várban tartatott.
Ezekben kihalván a fejedelmi ág, vissza kell mennünk III. Domokosnak második fiához II. Gergelyhez.
II. Gergely (III. Domokos fia) Szapolyay II. János tanácsosa, 1553-ban Petrovics Péter által a budai török vezérhez járt követségben, hasonlóan követségben járt az ifjabb Szapolyay részéről 1567-ben is, midőn utjában Túron az ónodi várőrzők által megöletett. Gergelynek fia
II. Péter nejével Moga Katalinnal nemzé III. Jánost, ki szintén tanácsos úr volt 1570–98-ban. Dobrai Annától született fia Domokos, mint ezt látni fogjuk a következő
III. János 1570–98. (Dobrai Anna.) Lásd a III. táblán is.; IV. Domokos 1665. (Boldai Kat.); István 1680. (Macskási Judit); I. Sámuel † 1767. (Gr. Keresztes Bora.); Mária (Tornya István.); Kata (Fosztó Zsigm.); V. Domokos † (Wesselényi Már.); II. Sámuel tábl. eln. (Gr. Korda Zsuzs).; III. Sámuel (Simén Klára.) György. †; Kata (Gr. Teleki Laj.); IV. Domokos (B. Wesselényi Zsuzsa.); Katalin (1. Gróf Kornis Mih. 2. Báró Bánfi Miklósné.)
III. Jánosnak fia IV. Domokos, kinek kezéből 1665-ben az iktári urodalom után ujra hat falut u. m. Betlenős, Seprős, Bodon, Ujfalu (Biharban), Székelytelek, és Szent-János helységeket foglalták el; ez utóbbit magánosok. Kivévén, hogy II. Sámuel 1755-ben kir. táblai elnök volt, ez ágazat hivatalt nem igen viselt. A grófságot, mit már a fejedelem Gábor testvérei is használtak, ez ág 1742-ki sept. 24-kén kelt oklevélnél fogva vette föl.
A táblázat végén álló most élő gr. Bethlen Domokos – irja Köváry – Erdély leggazdagabb birtokosai egyike, többnyire Bécsben él, s több diszjel tulajdonosa. Nejétől, ki jelenleg (1854-ben) id. gróf Bethlen János özvegye, elvált. Gyermeke tőle nem volt, s igy alkalmasint utolsó iktári Bethlennek nevezhetjük.