I. Gergely e vonal törzse, 1489-ben Nyitra vármegye főispánja volt. Meghalt 1515-ben. Nejétől ruszkai Dobó Zsófiától következő gyermekei maradtak: I. Zsigmond, Margit, Dorottya és VI. Miklós.
I. Zsigmond ágazatát a III. tábla mutatja.
VI. Miklós Drágffy Juliannától nemzé I. Mártont, Annát, Juliannát és V. Pétert.
V. Péter 1539-ben még Bécsben tanult. Nejétől gersei Pethő Orsolyától három fia és öt leány-gyermeke maradt, mint a táblázaton láthatni. Bennök fi-ágon ez ág megszakadt. Leányai közül Zsuzsa Révaynő azért nevezetes, mert Bakith elrablá őt.
I. Zsigmond lásd II. táblán. kir. kincstárnok 1547. (Zólyomi Kata); II. Pál † 1578.; Magdolna; III. Ferencz váradi püsp. történetiró. † 1777.; I. Simon báró. Főpohárnok 1598. (Pemflinger Orsolya); Kata (Zegnyei Zsigm.); Margit (Gyulaffy László); II. Imre trencsini főispán. † 1576. (1. Zriny Kata. 2. Szidonia szász hzgnő); II. Zsigmond szül. 1565. † 1621. nádor. (1. Lossonczy Kata. 2. Thurzó Zsuzsa. 3. Pálffy Kata); IV. Ferencz szül. 1566. † 1615. Esztergami érsek.; Zsófia szül. 1568. (Thurzó György nádor); III. Mihály † 1603. (Derencsény Kata); János (Perény Erzse); Margit (1. Bánffy N. 2. Szécsy Tam.); Mária sz. 1620. † 1685. Klarissa apácza.; III. Zsigmond (Batthyány Borbála) †; I. Ádám szül. 1601. † 1681. országbiró.; Éva (Csáky István); III. Simon; I. Mátyás
*) Ezeknek testvéreik még: Erzse szül. 1560-ban. Kata és IV. Balás születtek és meghaltak 1564-ben. Borbála szül. 1569. meghalt 1573-ban.
**) Ezeknek testvéreik: Klára, IV. Ferencz, Zsuzsánna, Erzse, Francziska; valószinüleg mind korán haltak el.
I. Ádám szül. 1601. † 1681. országbiró.; II. Ádám szül. 1663. † 1716. nógrádi főisp. (1. Breuner Éva. 2. b. Walterskirchen Eleonora); Zsuzsa (Zichy Ádám); Anna; Éva; Dora (Gvadagni); Krisztina; IV. Simon szül. 1669. † 1730. Rákóczy táborn. (Esterházy Ágnes); VII. Ferencz; V. Zsigmond szül. 1694. †; Kata apácza.; III. Ádám †; XI. László † stb.; XII. János szül. 1690. nógrádi főisp. 1736. (Cziráky Margit) Lásd IV. táblán.; IX. Ferencz szül. 1697. tábornok, nógrádi főisp. (Klobusiczky Teréz) †; I. József szül. 1698. (Engelshoffen Anna); Bora sz. 1700.; Ignácz sz. 1702. ezredes. (Berényi Bora); Kata szül. 1705. (1. b. Bettendorf 2. Pongrácz András); XV. Nep. János szül. 1726.; II. József szül. 1727.; Anna szül. 1728.; Antonia szül. 1729.; Alojzia szül. 1730.; XI. Miklós nyitrai főisp. †; Antonia †
*) Ezeknek testvéreik még: X. Miklós, Janka (Schmidlin Ferenczné), Vilma (Herbersteinné).
**) Ezeknek testvérei: Anna-Mária és VI. Pál.
A táblázat élén álló I. Zsigmond II. Lajos király komornoka (cubicularius) testvérével VI. Miklóssal, úgy III. Péternek fiaival (kikről alább) 1525-ben Lajos királytól régi czimerök megerősitéséről és pallosjogról nyertek kiváltság-levelet.
Mielőtt Zsigmondról többet szólnánk, lássuk itt a család czimerét metszvényben és leirásban, mely igy hangzik: a paizs kék mezejében királyi koronából egy koronás hölgy emelkedik föl, feje körül két félhold látszik; ugyanaz alak nől ki a paizs fölötti sisak koronájából is. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös .
I. Zsigmond 1547-ben királyi kincstárnokká választatott . 1552-ben rokonaival II. Ferenczczel és V. Lászlóval a bányavárosok kapitányának Pucheimnak hadnagyát Kopányi Györgyöt némely kártételekért megfogván, megölék, miért I. Ferdinand őket a pozsonyi országgyülés elé idézteté, hol meg is jelentek, de mégis tetemes birtokvesztés lőn büntetésök , idővel azonban mind azt a család visszakapá. Fia a történetiró váradi püspök szerint Szapolyay János király választásán jelen volt, és annak pártján állott . Bizonyos, hogy 1560-ban Ferdinand pártján volt, s ettől ezen évi martius 30-án nyerte ön és fiai részére azon kiváltságlevelet, melynél fogva az ország bárói közé emeltetett. Meghalt 1563-ban. Nejétől albisi Zólyomi Katalintól négy fia és három leánya volt. Fiai közül
III. Ferencz pozsonyi prépost, pornói apátúr, és 1556-dik óta váradi püspök. Tanult, ékes-szóllásu férfiu, melynél fogva több küldöttségben használtatott I. Ferdinand által, ki fölött 1565-ben ő monda halotti beszédet is, melynek kinyomott példányaiból maig is láthatni. – Minthogy a váradi püspökség Szapolyay uralma alatt volt, s annak jövedelmeit nem huzhatá, 1565-ben a megüresedett győri püspökséget ohajtá elnyerni, mi nem sikerülvén, Szapolyayhoz szegődött, és mind annak mind Báthori Istvánnak kanczellára volt. Meghalt 1577-ki január 19-én Paduában, hová betegségének orvoslása végett ment. Leirta kora történeteit, mely munkáját „Rerum Hungaricarum sui temporis Commentarii Libris XXII. e Ms. in lucem prodeuntes“ czim alatt Horányi 1788-ban adott ki .
III. Imre Trencsin vármegye főispánja 1566-ban. 1574-ben az eperjesi, 1582-ben a nagyszombati törvényszék birójának neveztetett ki. 1573-ban a Gergely-naptár befogadása ellen irt leveleket, többek közt a Trencsin megyei protestansokhoz is, honnan e valláshozi ragaszkodása következtethető. Első neje Zrinyi Katalin a szigetvári hősnek leánya meghalván, 1585-ben másodszor nősült Szidonia Laumburgi szász herczegnővel, kivel tartandó lakodalmára koronás fejedelmeket is meghivott . Gyermeke egyik nejétől sem maradt.
III. Simon nagynevü vitéz és hadvezér, I. Ferdinand, Miksa és Rudolf királyok korában. Elsőben 1551-ben Lippánál tünteté ki magát, hol a falakon az elsők közt hágott fel, és tizenegy sebet kapott . 1552-ben Temesvár feladása után ismét sebeket nyert. 1552-ben Váradot védé, de azt élelem hiányában kénytelenittetett föladni; és ezután is folytonos részt vett az erdélyiek elleni táborozásokban. 1567-ben Szadvárt vítta Bebek Zsófia ellen, s bevevék. 1578-ban már a Dunántúli részek országos főkapitánya volt . 1594-ben Hatvan visszafoglalásában vett részt. 1596-ban az egri vár kapitányává neveztetett . Ugyanez évben főpohárnoknak is olvassuk. Meghalt 1598-ki sept. 24-én Sáros megyei jószágán Hertneken. Nejétől Pemflinger Orsolyától több gyermeke született. A leányok a legismertebb nevü nagyokhoz mentek férjhez. A fiúk közül
III. Mihály ifju korában a vittebergi iskolában is tanult, és azon egyetem által Rector magnificus-á választatott. Ekkor tudós értekezéseket is irt. Az akkori tudósokkal levelezést folytatott, s e levelek maig a családi levéltárban találhatók. Később katonai pályára lépvén, 1594-ben Hardek vezérlete alatt rokonával II. Sebestyénnel Komárom alatt táborozott. Meghalt 1603-ban. Derencsényi Katalintól gyermekei nem maradtak.
IV. Ferencz született 1566-ban. Papi pályára lépvén, előbb esztergami kanonok, 1596-tól nyitrai püspök, egyszersmind főkanczellár, majd királyi helytartó, 1607-ki julius 4-én esztergami érsekké, azon évi december 10-én pedig egyszersmind bibornokká neveztetett. Ő koronázta meg 1608-ban Pozsonyban II. Mátyás királyt, 1611-ben Nagyszombatban egyházi zsinatot tartott. 1615-ben a király meghatalmazottja a nagyszombati békekötésre. Meghalt 1615-ki october 15-én, és Nagyszombatban eltemettetett .
II. Zsigmond született 1565-ben. Mig testvére IV. Ferencz az egyházi pályán a legmagasabb fokra emelkedett, addig II. Zsigmond polgári pályán tört a legragyogóbb méltóság felé. 1604-ben ő kinálta meg elsőben Bocskait békével, de mivel sem Mátyástól sem Rudolftól bizománya nem volt, elutasittatott. 1611-től Báthory Gábor ellen Erdélyben táborozott mint a felső-magyarországi részek főkapitánya. – 1599-ben lett cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, 1604-ben főpohárnok, 1606-ban országbiró, majd Sáros, Szabolcs és Nógrád vármegye főispánja. 1618-ban választatott nádornak. 1620-ban egy rövid ideig Bethlen Gábor embere volt, de csakhamar Ferdinand részére visszaállott. Ő épitette fel ujra Gács várát. Meghalt Nagyszombatban 1621-ki junius 23-án. Három neje volt, az első Losonczy Kata, a második Thurzó Zsuzsánna, a harmadik Pálffy Kata, ezektől tizenegy gyermeke volt; közülök legfényesebb szerepet nyert, és egyszersmind ága fentartója lőn.
I. Ádám, született 1601-ben. Ifju korában több évet külföldön töltvén, szép készültséggel tért haza, és katonai pályára lépett. 1627-ben kir. komornok-mester és Szécsény vár főkapitánya, 1643-ban kassai generalis, 1652-ben érsekujvári parancsnok lőn, a midőn a vezekényi csatában is részt vett. 1640-ben pedig grófságra emeltetett, és Borsod s Nógrád megyék főispánjává . Több nevezetes csatában vett részt, azonban 1663-ban Pio Carpi német őrségi parancsnok unszolására megütközvén Köbölkutnál a törökkel, iszonyu vereséget szenvedtek. Két izben volt nádorrá kijelölve. 1670-ben országbiróvá lőn. Meghalt 1681-ben, kora 80-dik évében. Neje három volt: 1. Széchy Borbála, 2. Révay Judit, 3. gr. Rechberg Anna-Katalin. Ezektől hét gyermeke született. Közülök II. Ádám és IV. Simon különösen emlitendők:
IV. Simon született 1669-ben. Katonai pályán szerepelt. 1697-ben Batthyány Ádám bánnal Auersperg alatt tizenkét ezer horvátot vezérlett, de ezen táborozásnak Auersperg gondatlansága miatt nem lett várt foganatja. 1703-ban Schlick Leopold fővezérrel és Esterházy Pál nádorral egyesülvén, Rákóczynak Ocskay László vezérét megtámadták és seregét szétverték. Röviddel utóbb Schlick távollétében a fővezérség reá bizatván, Bercsényi és Károlyival állott szembe, de az ütközetet elveszté, seregei elszéledvén, maga is a szövetséges fölkelők részére állt, és még azon évben Esterházy Antallal a Duna, Dráva és Lajta környéket Rákóczy hatalma alá foglalta. E közben Heister által Koronczónál megtámadtatván, meggyőzetett, de Károlyi segitségére jövén, e veszteséget a kéthelyi völgyben Rabatán boszulták meg. 1705-ben átvevén Szathmár várat, innen 14 ezer emberrel Erdélybe rendeltetett. 1706-ban Rákóczy által hűtlenségi gyanú alá vétetett, és Szepes várába záratott, honnan éjjel menekülni akarván, a leereszkedésre szánt kötél elszakadt, és Simon leesvén lábát törte, és igy ismét fogságba került. 1711-ben a szathmári béke kedvezéseivel élni nem akarván, a többi bujdosók sorsát osztá, és Lengyelországban halt meg 1721. után ; ő veszté el többi birtokai közt Somoskeő várát is, továbbá a Tapolcsányi és Galgóczi uradalmat is, sőt Ghymes várat is, melyet – mint alább emliteni fogjuk – a ghimesi vonalon álló IV. Pál szerzé vissza 1712-ben gr. Wratislau-tól. Simonnak nejétől gr. Esterházy Ágnestól több gyermeke született, de ezek maradékot nem hagytak.
II. Ádám született 1663-ban. Atyja halála után 1682-ben Nógrád megyei főispánná neveztetett ki. Meghalt 1716-ban. Első nejét Breuner Évát (szül. 1665.) 1686-ban vevé el, kinek 1707-ben történt halálával másodszor nőül vevé báró Walterskirchen Eleonora Vilmát. Ezektől tiz gyermeke született. Közülök emlitendők főleg a következők:
IX. Ferencz szül. 1697-ben. Vezérőrnagy, és bátyja XII. János halála után 1736-tól Nógrád vármegye főispánja. Meghalt 1750-ben özvegyen hagyván nejét – kivel 20 évig élt, – zéthényi báró Klobusiczky Teréziát.
I. Ignácz szül. 1702-ben. Hasonlóul vezérőrnagy, és magyar gyalog ezred tulajdonosa. Meghalt 1744-ben. Nejétől Berényi Borbálától gyermeke ennek sem maradt.
I. József született 1698-ban. Engelshoffen Annától a táblázaton láthatólag több gyermeket nemzett, és azok közül
X. Miklós Nyitra vármegye főispánja volt. Gyermekei egyik nejétől sem (Batthyány és Koháry leánytól) maradt.
XV. János szül. 1726-ban. Cs. kir. kamarás. Gr. Koháry Máriától egyetlen leánya Antonia maradt. És igy I. József ága kihalt.
XII. János (I. Józsefnek testvére) született 1690-ben Breuner Évától. Még atyja életében 1714-ben lett Nógrád megye főispánja. Meghalt 1735-ben. Nejétől Cziráky Margittól több gyermeke született, kiket s azok ágazatát a következő táblázaton láthatjuk.
XII. János szül. 1690. † 1735. Nógrád v. főispán. (Cziráky Margit); Anna sz. 1721.; XII. László sz. 1722. †; Róza sz. 1723.; XIII. János sz. 1724. † 1774. Csongrád v. főisp. (1. gr. Grassalkovich Teréz. 2. gr. Széchény N.); Károly †; Kata sz. 1726.; Erzse †; III. Zsigmond szül. 1728. † 1769. (gr. Nádasdy Erzse); XV. János †; IV. József cs. kir. kam. sz. 1756. † 1829. (gr. Koháry N.); I. Antal szül. 1761. cs. kir. kam. és kapit. (gr. Grassalkovich Ottilia); Alajos † 1829. (gr. Batthyány Isabella); Alojzia szül. 1810. (b. Jeszenák János); Francziska szül. 1785. csillagker. hölgy. (gr. Szécsén Miklós); II. Antal cs. kir. kam. † 1851. dec. 1. (1. b. Skerlecz N. † 1822. 2. Balás Janka); XVII. János nep. † 1841. (Sz.-Iványi Erzse) † 1837.; Leopold †; Ottilia szül. 1810. (1. gr. Berchtold József. 2. Hye Edmund); Gyula szül. 1823. (gr. Forgách Elisa); Alajos szül. 1842.; Sándor 1814. törv.-sz. ülnök. (Gyürky Eleonora); Antal sz. 1819. Csehorsz. al-elnök.; Eugen sz. 1823.; Emil sz. 1828. huszár-kapit.; József sz. 1829. cs. k. kam.; Francziska sz. 1830. (Mertens Vilmos táborn.); Antal szül. 1840.; Erzse szül. 1842.; Amália szül. 1844.; Alexandrina szül. 1846.
IV. József cs. kir. kam. szül. 1756. † 1829. (Gr. Koháry N.); XI. Miklós szül. 1780. Szabolcsban. (Gr. Andrássy Jozefin); X. István szül. 1782.; IV. Zsigmond szül. 1787. bir Szalánczon. (Gr. Forgách Mária); XII. Ferencz szül. 1792. cs. kir. kam.; Pál sz. 1794. † 1854. (Lipthay Mária); Lajos; Ágoston; Kálmán szül. 1820. (b. Pongrácz Eleonora); Mária szül. 1826. (gr. Péchy Konstant.); Gejza szül. 1846.; Simon-Balás szül. 1848.; Mária szül. 1821. (Zahn János őrnagy); Erzse szül. 1824. (gr. Forgách Gyula); Mathild szül. 1825.; Anna-Jozefin szül. 1828. (gr. Montecuccoli Hugo); Paulina szül. 1831. (b. Miske Imre); Natália szül. 1835.
XII. Jánostól jő le – mint látjuk – a gácsi vonal, azonban már több ágazaton. Két fia XIII. János és III. Zsigmond szakaszták e vonalt két ágra; amaz ága az idősb vagyis gácsi, emezé pedig szécsényi ágnak neveztetik.
XIII. János született 1724-ben. Csongrád vármegyének főispánja volt. Meghalt 1774-ben. Első neje gróf Grassalkovich Teréz, a második Széchényi grófhölgy volt. Ez utóbbitól született Alajos († 1829.) kinek gr. Batthyány Isabellától egyetlen leánya Alojzia (szül. 1810.) báró Jeszenák János özvegye. – Első nejétől született 1761-ben
I. Antal cs. kir. kamarás és kapitány, kinek két fia maradt: II. Antal és XVII. János.
II. Antal cs. kir. kamarásnak másodszor nőül vett Balás Jankától született fia Gyulában és ennek fiában él ez ágazat.
XVII. Nep. János, ki 1841-ben halt meg, Szent-Iványi Erzsébettől Francziska leányán, Mertens Vilmos tábornagy nején kivül öt fiut hagyott maga után, mint következnek:
Sándor született 1814-ben. Cs. kir. kamarás, 1848-ban az orosz tábor mellett császári biztos; utóbb Nógrád megyei cs. kir. megyei törvényszéki tanácsos, jelenleg ugyanaz Pesten. Nejétől losonczi Gyürky Eleonorától gyermekeit a táblázat mutatja.
Antal cs. kir. kamarás született 1819-ben. A magyar kir. udv. kanczelláriánál mint tiszt. fogalmazó kezdé hivatalos pályáját, honnan 1842-ben a fiumei kir. kormányszékhez ülnökül neveztetett. Jelenleg Csehországban helytartósági al-elnök.
Eugen született 1823-ban. 1848-dik év után Nógrád megyében egy ideig cs. kir. járásbiró.
Emil szül. 1828-ban. Cs. kir. huszár-kapitány.
József szül. 1829-ben. Cs. kir. kamarás.
A szécsényi ágazat XII. Jánosnak fiától III. Zsigmondtól sarjadzik le. III. Zsigmondnak gróf Nádasdy Erzsétől egyik fia XV. János magtalanul elhalván, második fia IV. József cs. kir. kamarás, szül. 1756-ban. Meghalt 1829-ben. Több gyermeke maradván, – mint a táblán láthatni, – ezek közül
XI. Miklós cs. kir. kamarás Szabolcs vármegyében birta a mándoki urodalmat. Meghalt 1856-ban.
IV. Zsigmond cs. kir. kamarás, birja a szalánczi urodalmat. Nejétől gr. Forgách Máriától fia Kálmán született 1820-ban, birja a kemenczei urodalmat. Nejétől báró Pongrácz Eleonorától gyermekei Gejza született 1846-ban. Simon-Balás szül. 1848-ban.
XII. Ferencz cs. kir. kamarás, szül. 1792-ben.
Pál született 1794-ben; birta a Szécsényi urodalmat, melyet Pulszky Ferencznek adott el. Meghalt 1854-ben. Nejétől kisfaludi Lipthay Máriától (szül. 1789. † 1858.) gyermekeit a táblázat mutatja.