Régi nemes család, mely a XVII. században Bars, Hont megyében élt. Előttem ismeretes Majláth Miklós, 1646-ban Csáky László országbíró, Zólyom és Komárom megyei főispánnak titoknoka,1649-ben Lippay György primás titoknoka,1662–1673-ban a kir. ügyek igazgatója és a szent korona ügyésze volt. Neje Erőss Mária Jusztína, kitől a családfa következőleg jő le:
Miklós 1646. 1673. kir. ügyigazg. (Erőss Mária Jusztina.); Boldizsár. (Ordódy Zsuzsa).; I. József septemvir † 1757. (Terjékfalvi Tőrincsy Kata.); II. József szül. 1735. † 1810. állam-minister. 1783. gróf. (1. Bossányi Mári. 2. gr. Sándor Anna.); I. György sz. 1752. † 1821. personalis. (1. Hrabovszky N. 2. Szlávy Mária.) Folyt. II. táblán.; Antal exjesuita győri kanon. papóczi prépost, bőrcsi apát 1787.; Ferencz kir. alapítványi ügyész 1787. (Lipthay Johanna.); Folyt. III. táblán. Julia (Halácsy Antal.); N. (Szabó sz.-biró.); 1-től III. József szül. 1735. † 1820. m. kir. kamarai elnök (gr. Sennyey Antonia.); Károly sz. 1781. † kamarai tanácsos. (Reviczky Judit.); Julianna sz. 1782. apácza Sz.-pölténben.; 2-tól János az iró sz. 1786. † 1855. (gr. Révay Anna.); M. Erzse. (gr. Batthyány Imre.); Ágnes (b. Mednyánszky Alajos.); N. Stőzsel Józs.); Mária. (Melczer László.); Xaveria.; Krisztina. †; Mária sz. 1821. (B. Mednyánszky László.); Henriette szül. 1811.; Kálmán szül. 1815. Bars várm. alsz.-bíró 1839.; József Simon szül. 1796.; Antal. szül. 1800. volt m. kir. főkanczellár.
I. György, ki az I. táblán. szül. 1752. † 1821. personalis. (1. Hrabóvszky N. 2. Szlávy Mária.); II. György országbíró 1848-ig. (Uzsovits N.); Imre volt cs. k. kapit.; Teréz. (Beniczky Ádám.); III. György m. k. főtárnok 1860.
I. Ferencz, ki az I. táblán. kir. alapítványi ügyész 1787. (Lipthay Johanna.); Ferencz.; Ignácz.; György megöletett 1813.; János (Gudits l.); Mária. (Huszár József.); Anna. (Baros József.); Imre. 1844. Nyitra várm. főbíztos.; Sándor Nógrád várm. cs. k. törv.-széki elnök.; Lajos.; Mária. (Brencsán). stb.
Boldizsárnak fia I. József Hont vármegyében kezdé hívatalos pályáját, és fokozatosan a hétszemélyes táblánáli ülnökségig emelkedett. Meghalt 1757. Terjékfalvi TőrincsyKatától született több gyermeke közűl három u. m. II. József, I. György, és I. Ferencz terjeszték tovább a családot, mint azt a táblázatok mutatják.
II. József szül. 1735-ben, szintén Hont vármegyében kezdé a hívataloskodást, előtt mint jegyző, majd egyszersmind követ, 1767-ben alispán, majd m. kir. kamarai tanácsos, a magyar és erdélyi udv. kanczelláriánál referendarius, végre állam minister, Sz.-István rend nagykeresztese, 1783-ban utódai részére is grófi rangra emeltetett. Meghalt 1810-ben. Két neje volt, az elsőtől Bossányi Máriától 13, a második nejétől gróf Sándor Annától öt gyermeke maradt. Ezek közűl:
III. József gróf, cs. kir. kamarás, Sz.-István rend nagykeresztese, Verőcze városa főispánja, és a m. kir. kam. elnöke, született 1760. Meghalt 1820-ban. Nejétől gróf Sennyey Antóniától fiai József Simon szül. 1796-ban és Antal született 1800-ban, Szent-István rend nagykeresztese (1841-től) cs. kir. kamarás, val. belső titk. tanácsos volt m. kir. udv. főkanczellár, m. kir. föasztalnok mester és Zemplín vármegyei főispán.
Károly cs. kir. kamarás és volt m. kir. udv. kincstári tanácsos, született 1781-ben. Nejétől revisnyei Reviczky Judittól egyetlen leánya Mária szül. 1821-ben, báró Mednyászky Lászlónak 1849. óta özvegye.
János gróf szül. 1786. oct. 5-én Pesten. Fiatal korában már a tudományokra, és főleg a történelemre adá magát. A tömérdek könyv között, melyek munkásságának tanuságául szolgálnak, főleg kiemelendők a hazánkról írz munkák közűl: 1. „Geschichteder Magyaren“ 5. köt. Bécs, 1828–31. – 2, „Neue Geschichte der Magyaren“ a legutóbbi forradalomról. – 3. „Magyarische Sagen, und. Märchen“. Irt továbbá egy „Geschichte des österr. Kaiserstaats“ 3 kötetes munkát is. Irodalmi működése nagy részben német nyelven történt, s azért közvetlenebbűl irodalmunkra bé nem folyt. A politikai téren nem csak mint szónok, de mint lap szerkesztő is szerepelt. A forradalom alatt Bajorországba vonúlt, s Münchenben – mint egy életírója írja – „élet szükség és kétségbe eséstől zaklattatva, leányával együtt az Izar hullámaiban keresett enyhülést, pár perczel az előtt, midőn leányának gazdag jegyese pénzsegélylyel érkezék meg“.A tudományosságnak élt utolsó napjáig, s tetemes vagyonát is erre áldozta föl. Gr. Révay Annától fia Kálmán szül. 1815-ben.
Következik a II. táblán lejövő ág, melyet I. Józsefnek másik fia I. György kezd meg. Született ez Kis-Kereskényben Hont megyében 1752. jul. 20. Már 15 éves korában a jesuiták szerzetébe lépett, de e rendnek 1773-ban feloszlatása után ismét világivá lesz, és miután a jogi tanfolyamot és ügyvédi vizsgát is letevé, Hont megyében esküdtségen kezdé a hívataloskodást; azonban nehány hónap múlva hercz. Eszterházy Miklós táblai ügyvédévé lett, és csakhamar mindég följebb és följebb emelkedék. 1781-ben az ó budai kir. koronai uradalom ügyészének, 1784-ben a kir. ügyigazgatóságnál kir. ügyésznek, 1786-ban a Dunán inneni kerületi tábla ülnökévé, majd ez év végén kir. táblai eléadó ülnökké; II. József császár halála után helyreállíttatván a régi törvényes állapot, a kir. tábla számfölötti ülnökévé neveztetett ki: 1790/1-ben az országgyűlés napló könyvét fogalmazta. 1792-ben kir. személynöki, 1795-ben nádori itélőmesterré neveztetett, és e hívatalában az 1796-ki országgyűlésen az országos tollat vitte; 1798-ban kir. ügyigazgatóvá és kamarai tanácsossá neveztetett, és e hivatalt viselte hét éven át, mely időközben az 1802-ki országgyűlésen is jelen volt. 1805-ben udvari tanácsos és a cs. kir. udv. köz kamaránál eléadóvá, majd nehány hó mulva e minőségben a m. kir. kanczelláriához általtétetett; és e hívatalban három évet töltött s az alatt az 1807. és 1808-ki országgyűlésen eléadó volt: és az 1807-ki országgyűlés végével Sz.-István kir. rendjét nyerte; 1808-ki országgyűlés után pedig kir. személynökké (Personalis Praesentiae Regiae) neveztetett ki. 1811-ben Tolna vármegye főispánja lett, és ezen évi országgyűlésen az alsó tábla elnöke volt. E méltóságos hívatalt viselte egész haláláig, mely őt mell. víz kór folytán tán 1821 évi febr. 19-én kora 69. évében érte.Első neje Hrabovszky leány, a második okányi Szlávy Mária volt. Gyermeke három maradt: III. György, Imre volt cs. kir. kapitán, és Teréz Beniczky Ádámné.
II. György szül. 1786. april. 22-én Pozsony megyében Zavaron. Már 1821-ben 25 éves korában Pozsony vármegye főjegyzőjévé és ezen évben országgyűlési követévé, 1814-ben pedig első alispánjává választatott, és e hívatalt viselte 1822-ig. Az ezután következő öt év alatt mint királyi táblai ülnök, s később a m. kir. udv. kanczelláriánál mint eléadó tanácsos működött; 1827-ben pedig kir. személynökké neveztetett, 1830-ban v. belső titkos tanácsossá, Szent-István rend közép keresztesévé és Hont vármegye főispánjává neveztetett ki, és ez évben mint kir. személynök elnökölt az országgyűlés alsó tábláján. 1832–1839-ig mint állam tanácsos működött Bécsben; 1839-ben országbíróvá neveztetett ki, és mint ilyen az 1839/40 1844. és 1847/8-iki országgyűlésen a nádor távollétében a főtáblán gyakran elnökölt, és részrehajlatlan igazságszeretete, méltányossága alapos törvénytudománya s tanusított hazafiassága által tekintélyt és tiszteletet vívott ki. Az 1848-ki pesti nemzetgyűlés felső házának elnökévé választatván, e fontos állásról önkényt lemondott,s azóta visszavonúltan zavari birtokán él. Nejétől, ki a pethőfalvi Uzsovics családból származott, fia
III. György szül. Pozsonyban 1818-ban. Politikai pályáját Baranya vármegyénél kezdé, hogy 1838-ban aljegyző, majd tiszt, főjegyző lőn, 1839-ben pedig másod alispánná és országgyűlési követté választatott. Az országgyűlés után közakarattal első alispán, és az 1843-ki országgyűlésre ismét követűl választatott, hol különösen a nemzetiségi kérdésekben mérsékelt, s szabadelvű nézetei által tünt ki. Országgyűlés után Baranya vármegye administratorává neveztetett, és az alatt Európa nevezetesebb államaiban tett tanulságos utazást. 1847-ben Baranya megye főispánjává neveztetett. Az 1848-ki országgyűlés után vissza vonult, de hol alkalom nyilt Magyarország jogainak érvénye mellett föllépni, mindig kilépett, így 1851-ben aláírta a huszonnégyek emlékíratát; valamint a 140 aláirással a cs. királyi Fölségnek 1857-ben bényujtott kérvényt. Erélyes és kitűnő részt vett a birodalmi tanácsban is. 1860-ki octob. 20-ka óta Magyarország főtárnok mestere.
A III. tábla élén I. Ferencz áll, ki 1787-ben kir. alapítványi ügyész volt. Ennek unokája Sándor 1848-ig a nagy-kikindai kamarai kerület igazgatója, 1850. után Nógrád megyei cs. kir. törvényszéki elnök.
Szintén Ferencz ágán Imre 1844-ben nyitra megye főbiztosa vos. Jánosnak fia Lajos 1839-ben Hont vármegye főszolgabírája.
A Majláth család ősi nemesi czímere – mint itt a metszvény mutatja, függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali osztály kék udvarában hármas sziklahegy fölött horgony áll, melynek közepén arany korona van, és azon egy kivont aranymarkolatú kard és egy zöld galy van keresztűl át húzva, a baloldali osztály három vízirányos és két függőleges vonal által 12 ezüst-vörös koczkát mutat. A paizs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között három fehér strucztoll emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
A grófi ág részére gr. Majláth József által 1794. expediáltatott bővített czímer kevéssé külömbözik az előbbitől, és csak is annyiban, hogy a baloldali osztályt összesen 15 ezüst-vörös koczka foglalja el; továbbá a paizsot grófi korona födvén, azon három koronás sisak áll, a középsőn három strucz-toll leng, a két felsőn pedig egy egy fekete sas-szárny emelkedik föl. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös; és a paizsot két oldalról telamonok gyanánt két arany grif fogja.