III. SZÍN.
Ugyanott. Más terem a palotában.
Henrik Király, Northumberland, Worcester, Hővér, Sir Walter Blunt s Mások jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Vérem hideg, nyugodt volt s képtelen
Fölforrni im e bántalmak miatt,
S ti ezt ismerve, csak tiportatok
Türelmemen; de tudjátok meg íme,
Hogy én, jövőre, inkább én leszek,
Kedélyemnél erősb, félelmesebb.
Pehelylágy volt az és olajsima,
Azért veszté el tiszteletjogát,
Mit büszke szív csak büszke szívnek ad.
Vérem hideg, nyugodt volt s képtelen
Fölforrni im e bántalmak miatt,
S ti ezt ismerve, csak tiportatok
Türelmemen; de tudjátok meg íme,
Hogy én, jövőre, inkább én leszek,
Kedélyemnél erősb, félelmesebb.
Pehelylágy volt az és olajsima,
Azért veszté el tiszteletjogát,
Mit büszke szív csak büszke szívnek ad.
WORCESTER.
Házunk nem érdemes, fölséges úr,
Hogy ép azon nagyság korbácsa érje,
Ama nagyságé, melyet önkezünk
Segíte ily magasra.
Házunk nem érdemes, fölséges úr,
Hogy ép azon nagyság korbácsa érje,
Ama nagyságé, melyet önkezünk
Segíte ily magasra.
NORTHUMBERLAND.
My lord, –
My lord, –
HENRIK KIRÁLY.
Eredj, Worcester, mert szemedben én
Vészt és daczot szemlélek. Oh, uram,
Föllépésed nagyon merész, makacs,
S a fölség e sötét gőgöt soha
Nem tűrte még egy szolga homlokán.
Távozhatol. Ha kell tanácsod és
Eredj, Worcester, mert szemedben én
Vészt és daczot szemlélek. Oh, uram,
Föllépésed nagyon merész, makacs,
S a fölség e sötét gőgöt soha
Nem tűrte még egy szolga homlokán.
Távozhatol. Ha kell tanácsod és
| Segélyed, akkor ismét hívatunk. | (Worcester el.) |
| Beszélni kezdtél. | (Northumberland-nak.) |
NORTHUMBERLAND.
Úgy van, oh uram!
A felséged nevén kért foglyokat,
Kiket Holmedonnál Percy elfogott,
Ő mondja, hogy nem úgy tagadta meg,
Miként arról felséged értesűlt.
Tehát vagy irígység vagy tévedés
Ejté itt a hibát, de nem fiam.
Úgy van, oh uram!
A felséged nevén kért foglyokat,
Kiket Holmedonnál Percy elfogott,
Ő mondja, hogy nem úgy tagadta meg,
Miként arról felséged értesűlt.
Tehát vagy irígység vagy tévedés
Ejté itt a hibát, de nem fiam.
HŐVÉR.
Uram! a foglyokat meg nem tagadtam;
De a mint a csatának vége volt,
Én a düh- és a túlzott izgalomtól
Pihegve, bágyadtan támaszkodám
Kardomra, s ekkor érkezett oda
Egy czifrán öltözött, kikent, kifent úr,
Vidám, mint vőlegény, borotvált álla,
Mint aratáskor a tarolt mező.
Oly illatos volt, mint piperke hölgy;
Illatszelenczét tarta ujja közt;
És azt koronkint orrához vivé,
Meg elvoná; az orr, mintegy dühében,
Hogy oly közel jár hozzá, tüsszögött.
Mindig mosolygott és beszélt, s midőn
A harczosok hordták a holtakat,
Paraszt, pimasz fattyúknak szidta, hogy
Oly éktelen hullákat visznek el
A fuvalom s ő méltósága közt.
Tőlem mézes szavakkal kérdezett
Egyet-mást, és e közben kérte ki
A foglyokat felséged részire.
Én, a kinek fájtak hült sebei
S kit egy papagály ekkép gyötre most,
Türelmetlen, hevessé lettem, és
Hogy mit feleltem, már nem is tudom,
Igent-e vagy nem-et: mert feldühíte,
Hogy oly csiszolt s oly illatos vala
S fecsegni csacska nőként úgy tudott
Ágyú-, dob- és sebről. (Isten bocsássa!)
Mondá nekem, hogy nincs fölségesebb
A csonttörésre, mint a spermacet.
És hogy valódi kegytelen dolog
Az ártatlan föld anyakebliből
Kiásni a czudar salétromot,
Mely annyi termetes derék fiút
Gyáván ledönt, s ha ágyúk nincsenek,
Akkor bizonynyal ő is harczfi lesz.
E zagyva dőre csacskaságra én
Feleltem is nem is, mint emlitém. –
Kérlek, ne engedd hát e híradást
Értékes vád gyanánt tolúlni be
Ragaszkodásom s felséged közé.
Uram! a foglyokat meg nem tagadtam;
De a mint a csatának vége volt,
Én a düh- és a túlzott izgalomtól
Pihegve, bágyadtan támaszkodám
Kardomra, s ekkor érkezett oda
Egy czifrán öltözött, kikent, kifent úr,
Vidám, mint vőlegény, borotvált álla,
Mint aratáskor a tarolt mező.
Oly illatos volt, mint piperke hölgy;
Illatszelenczét tarta ujja közt;
És azt koronkint orrához vivé,
Meg elvoná; az orr, mintegy dühében,
Hogy oly közel jár hozzá, tüsszögött.
Mindig mosolygott és beszélt, s midőn
A harczosok hordták a holtakat,
Paraszt, pimasz fattyúknak szidta, hogy
Oly éktelen hullákat visznek el
A fuvalom s ő méltósága közt.
Tőlem mézes szavakkal kérdezett
Egyet-mást, és e közben kérte ki
A foglyokat felséged részire.
Én, a kinek fájtak hült sebei
S kit egy papagály ekkép gyötre most,
Türelmetlen, hevessé lettem, és
Hogy mit feleltem, már nem is tudom,
Igent-e vagy nem-et: mert feldühíte,
Hogy oly csiszolt s oly illatos vala
S fecsegni csacska nőként úgy tudott
Ágyú-, dob- és sebről. (Isten bocsássa!)
Mondá nekem, hogy nincs fölségesebb
A csonttörésre, mint a spermacet.
És hogy valódi kegytelen dolog
Az ártatlan föld anyakebliből
Kiásni a czudar salétromot,
Mely annyi termetes derék fiút
Gyáván ledönt, s ha ágyúk nincsenek,
Akkor bizonynyal ő is harczfi lesz.
E zagyva dőre csacskaságra én
Feleltem is nem is, mint emlitém. –
Kérlek, ne engedd hát e híradást
Értékes vád gyanánt tolúlni be
Ragaszkodásom s felséged közé.
)
BLUNT.
Tekintve a körülményt, jó uram,
Bármit beszélt is Percy Henrik akkor,
Olyan személyhez, oly helyen s időben,
Mind azzal együtt, a mi mondva volt,
Jobb lesz, ha elhal s többé föl se támad
S nem költ veszélyt, vagy vádat ellene;
Mit akkor monda, visszavonja most.
Tekintve a körülményt, jó uram,
Bármit beszélt is Percy Henrik akkor,
Olyan személyhez, oly helyen s időben,
Mind azzal együtt, a mi mondva volt,
Jobb lesz, ha elhal s többé föl se támad
S nem költ veszélyt, vagy vádat ellene;
Mit akkor monda, visszavonja most.
HENRIK KIRÁLY.
De foglyait még most sem adja ki,
Csak oly föltétel és kötés alatt,
Hogy sógorát, a dőre Mortimert,
Ön költségünkre váltanók ki rögtön,
A ki pedig önként árulta el
Azoknak éltét, kiket harczba vitt
A nagy varázs, gonosz Glendower ellen,
Kinek leányát, hallomás szerint,
Nem rég vevé nőül a marki gróf.
Kincstáraink azért ürüljenek ki,
Hogy visszaváltsunk majd egy árulót?
Árúlásért fizessünk, és frigyet
Kössünk a hitvány emberekkel is,
A kiket önhibájok buktatott meg?
Nem! veszszen a kopár hegyek között.
Barátomnak többé nem ismerem,
Ki még csak egy fillért is szóba hoz
Kiváltni Mortimert, a lázadót.
De foglyait még most sem adja ki,
Csak oly föltétel és kötés alatt,
Hogy sógorát, a dőre Mortimert,
Ön költségünkre váltanók ki rögtön,
A ki pedig önként árulta el
Azoknak éltét, kiket harczba vitt
A nagy varázs, gonosz Glendower ellen,
Kinek leányát, hallomás szerint,
Nem rég vevé nőül a marki gróf.
Kincstáraink azért ürüljenek ki,
Hogy visszaváltsunk majd egy árulót?
Árúlásért fizessünk, és frigyet
Kössünk a hitvány emberekkel is,
A kiket önhibájok buktatott meg?
Nem! veszszen a kopár hegyek között.
Barátomnak többé nem ismerem,
Ki még csak egy fillért is szóba hoz
Kiváltni Mortimert, a lázadót.
HŐVÉR.
Mortimer lázadó!
Nem! tőled őt csupán a harcz-esély
Voná el: arra nem kell több tanú,
Mint a nyilván szóló sebek, ama
Seb-ajkak, melyeket hősleg kapott
A tiszta Severn nádas partjain,
Midőn külön tusában, összetűzve
Szintén egy teljes óráig vivott
A nagy Glendower-ral engedés ne’kül.
Háromszor álltak meg, háromszor ittak
Közegyezéssel a futó Severn
Hullámiból. Véres tekintetöktől
Riadva folyt az rengő nádja közt
S borzas fejét a partüregbe rejté,
Mit a vívók hős vére áztatott.
Sohsem szinezte művét ily sebekkel
S leplezetlen dőre árulás
S nem kaphatá a nemes Mortimer
Mindezt ily számmal, úgy önkéntesen.
Azért ne vádold lázadással őt.
Mortimer lázadó!
Nem! tőled őt csupán a harcz-esély
Voná el: arra nem kell több tanú,
Mint a nyilván szóló sebek, ama
Seb-ajkak, melyeket hősleg kapott
A tiszta Severn nádas partjain,
Midőn külön tusában, összetűzve
Szintén egy teljes óráig vivott
A nagy Glendower-ral engedés ne’kül.
Háromszor álltak meg, háromszor ittak
Közegyezéssel a futó Severn
Hullámiból. Véres tekintetöktől
Riadva folyt az rengő nádja közt
S borzas fejét a partüregbe rejté,
Mit a vívók hős vére áztatott.
Sohsem szinezte művét ily sebekkel
S leplezetlen dőre árulás
S nem kaphatá a nemes Mortimer
Mindezt ily számmal, úgy önkéntesen.
Azért ne vádold lázadással őt.
HENRIK KIRÁLY.
Hazudsz mellette, Percy oh! hazudsz;
Glendowerral ő nem állt szemben soha,
Azt mondhatom neked.
Inkább az ördögöt lelné magában,
Mint Owen Glendowert ellenségeül.
Nem szégyeled? Azonban, ifju úr,
Egy szót se többé Mortimer felől.
A foglyokat küldjed sietve hozzám,
Vagy olyakat fogsz tőlem hallani,
Miket megbánhatsz. Lord Northumberland,
Fiaddal együtt eltávozhatol.
Hazudsz mellette, Percy oh! hazudsz;
Glendowerral ő nem állt szemben soha,
Azt mondhatom neked.
Inkább az ördögöt lelné magában,
Mint Owen Glendowert ellenségeül.
Nem szégyeled? Azonban, ifju úr,
Egy szót se többé Mortimer felől.
A foglyokat küldjed sietve hozzám,
Vagy olyakat fogsz tőlem hallani,
Miket megbánhatsz. Lord Northumberland,
Fiaddal együtt eltávozhatol.
| A foglyokat! vagy lesz mit hallani. | (Henrik Király, Blunt és Kiséret el.) |
HŐVÉR.
Ha értök az ördög orditna bár,
Még sem teszem. Megyek rögtön utána,
S kimondom ezt, könnyitni szivemet,
Ha mindjárt a fejemmel játszom is.
Ha értök az ördög orditna bár,
Még sem teszem. Megyek rögtön utána,
S kimondom ezt, könnyitni szivemet,
Ha mindjárt a fejemmel játszom is.
NORTHUMBERLAND.
Mit? hogy? részeg vagy a dühtől? Megállj!
Itt jő bátyád.
Worcester visszajő.
Mit? hogy? részeg vagy a dühtől? Megállj!
Itt jő bátyád.
Worcester visszajő.
HŐVÉR.
De menydörgettét! szólok én bizony,
S kárhozzam el, ha nem tartok vele.
Sőt felnyitok mellette minden ért
S csöppenkint ontom drága véremet,
Fölvívni a letiprott Mortimert
Olyan magasra, mint e rossz király,
Mint e hálátalan férges Bolingbroke.
| Ne szóljak Mortimerről? |
S kárhozzam el, ha nem tartok vele.
Sőt felnyitok mellette minden ért
S csöppenkint ontom drága véremet,
Fölvívni a letiprott Mortimert
Olyan magasra, mint e rossz király,
Mint e hálátalan férges Bolingbroke.
NORTHUMBERLAND.
| (Worcester-nek.) | Megőrjité öcsédet a király. |
WORCESTER.
Távoztommal ki szítá a tüzet föl?
Távoztommal ki szítá a tüzet föl?
HŐVÉR.
No lám! magának kér minden fogolyt,
S midőn viszonzásul kiváltni kértem
A nőm testvérit, ő elsápadott
S halálszemekkel nézett rám, mivel
Mortimernek nevétől is remeg.
No lám! magának kér minden fogolyt,
S midőn viszonzásul kiváltni kértem
A nőm testvérit, ő elsápadott
S halálszemekkel nézett rám, mivel
Mortimernek nevétől is remeg.
WORCESTER.
Nem bántom érte. A megholt Rikhárd,
Mint vérrokont, nem őt jelölte-é ki?
Nem bántom érte. A megholt Rikhárd,
Mint vérrokont, nem őt jelölte-é ki?
NORTHUMBERLAND.
Igen: hallottam e jelöltetést,
Midőn ez a szerencsétlen király,
Kiért Isten bocsásson meg nekünk,
Irlandi hadjáratjához fogott,
Honnan, sürgetve, ismét visszatért,
Trónját majd életét elveszteni.
Igen: hallottam e jelöltetést,
Midőn ez a szerencsétlen király,
Kiért Isten bocsásson meg nekünk,
Irlandi hadjáratjához fogott,
Honnan, sürgetve, ismét visszatért,
Trónját majd életét elveszteni.
WORCESTER.
S kinek halála a világ előtt
Bennünket oly botránynyal bélyegez.
S kinek halála a világ előtt
Bennünket oly botránynyal bélyegez.
HŐVÉR.
De kérlek! hát Rikhárd király a trónra
Mortimer Edmundot jelölte ki
Utódjaúl?
De kérlek! hát Rikhárd király a trónra
Mortimer Edmundot jelölte ki
Utódjaúl?
NORTHUMBERLAND.
Magam hallottam azt.
Magam hallottam azt.
HŐVÉR.
Király rokonját így nem vádolom,
Ki őt kopár hegyek közt veszni hagyná.
De rátok, a kik e feledt egyén
Fejére tettétek a koronát
S gyilkos cselek gyalázatfoltjait
Hordjátok érte: rátok mindezért
Átok világa súlyosuljon-e,
Levén csak eszközök, vagy czinkosok,
Zsineg, lajtorja, vagy inkább – bakók?
Bocsánat, oh! hogy ily alantra szállok,
Láttatni azt a rangfokot, melyen
Ti álltok e ravasz király alatt.
Hát, szégyen! azt említse-é korunk
S írják fel a jövők évkönyvei,
Hogy ily nemes, hatalmas emberek,
Oly jogtalan ügyhöz szegődtenek,
Mint ti ketten, Isten bocsássa meg!
A drága rózsát, Rikhárdot kitépni,
S ültetni e csalán, tövis Bolingbroke-ot?
És még nagyobb gyalázatúl említsék,
Hogy az, kiért e szégyent hordozátok,
Kigúnyolt, eldobott és megvetett?
Nem! még idő van visszaszerzeni
A száműzött becsűletet s ujant
Kivívni a világ jó véleményét,
És megboszulni a megvettetést
És gúnyt eme gőgös király fején,
Ki éjjel-nappal mindig arra gondol,
Hogy tartozását mint törleszsze le
Halálotoknak vérdíjával is.
Mondom tehát –
Király rokonját így nem vádolom,
Ki őt kopár hegyek közt veszni hagyná.
De rátok, a kik e feledt egyén
Fejére tettétek a koronát
S gyilkos cselek gyalázatfoltjait
Hordjátok érte: rátok mindezért
Átok világa súlyosuljon-e,
Levén csak eszközök, vagy czinkosok,
Zsineg, lajtorja, vagy inkább – bakók?
Bocsánat, oh! hogy ily alantra szállok,
Láttatni azt a rangfokot, melyen
Ti álltok e ravasz király alatt.
Hát, szégyen! azt említse-é korunk
S írják fel a jövők évkönyvei,
Hogy ily nemes, hatalmas emberek,
Oly jogtalan ügyhöz szegődtenek,
Mint ti ketten, Isten bocsássa meg!
A drága rózsát, Rikhárdot kitépni,
S ültetni e csalán, tövis Bolingbroke-ot?
És még nagyobb gyalázatúl említsék,
Hogy az, kiért e szégyent hordozátok,
Kigúnyolt, eldobott és megvetett?
Nem! még idő van visszaszerzeni
A száműzött becsűletet s ujant
Kivívni a világ jó véleményét,
És megboszulni a megvettetést
És gúnyt eme gőgös király fején,
Ki éjjel-nappal mindig arra gondol,
Hogy tartozását mint törleszsze le
Halálotoknak vérdíjával is.
Mondom tehát –
WORCESTER.
Titkos könyvet fogok feltárni most
S belőle a te gyorsan ébredő
Haragodnak vészes dolgot olvasok,
Oly vészes, oly merényes jellemüt,
Mint gyönge kopja-nyélen kelni át
Egy zúgva zajló vízroham felett.
| Öcsém, csitt! szót se többé! |
S belőle a te gyorsan ébredő
Haragodnak vészes dolgot olvasok,
Oly vészes, oly merényes jellemüt,
Mint gyönge kopja-nyélen kelni át
Egy zúgva zajló vízroham felett.
HŐVÉR.
Ha elbukik, jó éjt! haljon vagy úszszék.
Bocsáss veszélyt kelettől nyugatig,
Ha a becsűlet déltől éjszakig
Elékerül, megvivnak: oh! a vér
Inkább buzog bennünk, midőn oroszlánt
Riasztunk, mintha nyulat ugratunk.
Ha elbukik, jó éjt! haljon vagy úszszék.
Bocsáss veszélyt kelettől nyugatig,
Ha a becsűlet déltől éjszakig
Elékerül, megvivnak: oh! a vér
Inkább buzog bennünk, midőn oroszlánt
Riasztunk, mintha nyulat ugratunk.
NORTHUMBERLAND.
A nagy tetteknek gondolatja is
Túlkapja a tűrés határain.
A nagy tetteknek gondolatja is
Túlkapja a tűrés határain.
HŐVÉR.
Úgy látszik, Istenemre! csak könnyű
Szökés volna a halvány holdvilágról
Letépni a fénylő becsűletet,
Vagy a mélylő fenekre szállani
S hajfürtinél ragadva vonni fel
Az elmerült becsűletet, ha az, ki
Megmenti onnan, versenytárs ne’kül
Viselné aztán méltóságait.
De félre a félszeg szövetkezéssel!
Úgy látszik, Istenemre! csak könnyű
Szökés volna a halvány holdvilágról
Letépni a fénylő becsűletet,
Vagy a mélylő fenekre szállani
S hajfürtinél ragadva vonni fel
Az elmerült becsűletet, ha az, ki
Megmenti onnan, versenytárs ne’kül
Viselné aztán méltóságait.
De félre a félszeg szövetkezéssel!
WORCESTER.
Ábrándvilágot kerget, és nem azt,
A mit főleg tekintni kellene.
Öcsém, figyelj csak egy kissé reám
S hallgass meg.
Ábrándvilágot kerget, és nem azt,
A mit főleg tekintni kellene.
Öcsém, figyelj csak egy kissé reám
S hallgass meg.
HŐVÉR.
| Oh! ne bánts. |
WORCESTER.
Kik foglyaid –
| Ama nemes skótok, |
HŐVÉR.
Az égre! tőlem egy skótot se kap,
Nem, hogy ha egy skót üdvözítené is.
Nálam marad mind, mind.
| Enyim lesz mindenik. |
Nem, hogy ha egy skót üdvözítené is.
Nálam marad mind, mind.
WORCESTER.
S ajánlatimra épen nem figyelsz.
A foglyokat megtarthat’d.
| Te csak dühöngsz |
A foglyokat megtarthat’d.
HŐVÉR.
Az már való. Ő azt mondotta, hogy
Ki nem váltandja Mortimert soha,
S megtilta szólnom Mortimer felől.
De én hozzá megyek, ha szendereg;
S ezt harsogom fülébe: Mortimer!
Sőt egy seregélynek majd megtanítom
A Mortimer szót, s azt adom neki,
Hogy izgalomban tartsa bősz dühét.
| Meg fogom. |
Ki nem váltandja Mortimert soha,
S megtilta szólnom Mortimer felől.
De én hozzá megyek, ha szendereg;
S ezt harsogom fülébe: Mortimer!
Sőt egy seregélynek majd megtanítom
A Mortimer szót, s azt adom neki,
Hogy izgalomban tartsa bősz dühét.
WORCESTER.
Hallgass, öcsém, csupán egy szót.
Hallgass, öcsém, csupán egy szót.
HŐVÉR.
Törekvésem nem lesz egyéb ezentúl,
Mint hogy gyötörjem e Bolingbroke-ot
S e kocsmahőst, a walesi herczeget,
Kinek, ha nem tudnám, hogy atyja őt
Nem kedveli s vesztén örülne is,
Egy kanna sörbe mérget öntenék.
Törekvésem nem lesz egyéb ezentúl,
Mint hogy gyötörjem e Bolingbroke-ot
S e kocsmahőst, a walesi herczeget,
Kinek, ha nem tudnám, hogy atyja őt
Nem kedveli s vesztén örülne is,
Egy kanna sörbe mérget öntenék.
WORCESTER.
Maradj tehát, öcsém! Akkor beszélek,
Midőn figyelni jobb kedved leend.
Maradj tehát, öcsém! Akkor beszélek,
Midőn figyelni jobb kedved leend.
NORTHUMBERLAND.
Minő darázscsipett, türelmetlen vagy,
Hogy asszonymódra folyton így pörölsz
S füled csupán saját nyelvedre tart.
Minő darázscsipett, türelmetlen vagy,
Hogy asszonymódra folyton így pörölsz
S füled csupán saját nyelvedre tart.
HŐVÉR.
Ah! engemet vessző vág s ostoroz,
Csalán és hangya csíp, ha e ravasz,
Hitvány Bolingbrokeról csak hallok is.
Rikhárd korában hol is volt csak az?
Átok reája! Gloucestershirebe’ van,
A hol nagybátyja York, a féleszű
Herczeg tartózkodék: először ott
Hajtottak térdet e mosoly-királynak,
E Boligbrokenak, a mint ő veled
Ravenspurgból jött vissza.
Ah! engemet vessző vág s ostoroz,
Csalán és hangya csíp, ha e ravasz,
Hitvány Bolingbrokeról csak hallok is.
Rikhárd korában hol is volt csak az?
Átok reája! Gloucestershirebe’ van,
A hol nagybátyja York, a féleszű
Herczeg tartózkodék: először ott
Hajtottak térdet e mosoly-királynak,
E Boligbrokenak, a mint ő veled
Ravenspurgból jött vissza.
NORTHUMBERLAND.
| Berkley-várban. |
HŐVÉR.
Valóban ott.
S akkor mi édes nyájasságokat
Ontott elém e hízelgő kopó!
„Gyermekszerencsém majd ha nagyra nő”
És „drága Percy Henri, jó rokon” …
Isten bocsá’! pokolba ily csalókkal.
Most már beszélhetsz, bátya, kész vagyok.
Valóban ott.
S akkor mi édes nyájasságokat
Ontott elém e hízelgő kopó!
„Gyermekszerencsém majd ha nagyra nő”
És „drága Percy Henri, jó rokon” …
Isten bocsá’! pokolba ily csalókkal.
Most már beszélhetsz, bátya, kész vagyok.
WORCESTER.
Nem, hogy ha nem vagy, csak kezdd el megint,
Bevárom én.
Nem, hogy ha nem vagy, csak kezdd el megint,
Bevárom én.
HŐVÉR.
| Valóban kész vagyok. |
WORCESTER.
Tehát skót foglyaidról újolag.
Bocsásd el őket váltságdíj ne’kül
S Douglas fiát válaszszad eszközül
Serget szerezni Skótiában, a mi,
Miként írásban majd okát adom,
Skóthonban ekkép szorgalmaskodik,
Titkon csatold magadhoz szív szerint
Ama kedvelt derék egyháznagyot,
Az érseket.
Tehát skót foglyaidról újolag.
Bocsásd el őket váltságdíj ne’kül
S Douglas fiát válaszszad eszközül
Serget szerezni Skótiában, a mi,
Miként írásban majd okát adom,
| Könnyű leend. S mylord, te, míg fiad | (Northumberland-nak.) |
Titkon csatold magadhoz szív szerint
Ama kedvelt derék egyháznagyot,
Az érseket.
HŐVÉR.
A yorkit úgy-e?
A yorkit úgy-e?
WORCESTER.
Igen, ki öcscse, lord Scroopnak
Bristolban elhaltát mélyen kesergi.
S nem csak gyanítva mondom ezt, miként
Történhetőt; hanem mivel tudom,
Meg van fontolva s állapítva jól
És már csupán csak alkalomra vár.
Csak egy intésre vár, hogy létesüljön.
Igen, ki öcscse, lord Scroopnak
Bristolban elhaltát mélyen kesergi.
S nem csak gyanítva mondom ezt, miként
Történhetőt; hanem mivel tudom,
Meg van fontolva s állapítva jól
És már csupán csak alkalomra vár.
Csak egy intésre vár, hogy létesüljön.
HŐVÉR.
Előre érzem,
Minden bizonynyal sikerülni fog.
Előre érzem,
Minden bizonynyal sikerülni fog.
WORCESTER.
Még vadnyomunk sincs, már ebet bocsátsz.
Még vadnyomunk sincs, már ebet bocsátsz.
HŐVÉR.
Tervünk nem is lehet más, csak helyes.
Hisz Skóthon és York serge egyesül
Majd Mortimerrel, ah!
Tervünk nem is lehet más, csak helyes.
Hisz Skóthon és York serge egyesül
Majd Mortimerrel, ah!
WORCESTER.
| Az úgy leend. |
HŐVÉR.
Valóban azt dicsőn kitervezéd.
Valóban azt dicsőn kitervezéd.
WORCESTER.
Sietni nem csekély ok ösztönöz,
Egy fő csapással főnket mentni meg.
Mert bármi nyugton éljünk, a király
Magát mindig adósunknak hiszi
S nyugodtaknak bennünket nem hiszen,
Míg megfizetni nem talál időt;
És már is érzitek, mint vonja meg
Mindnyájunktól nyájas tekintetét.
Sietni nem csekély ok ösztönöz,
Egy fő csapással főnket mentni meg.
Mert bármi nyugton éljünk, a király
Magát mindig adósunknak hiszi
S nyugodtaknak bennünket nem hiszen,
Míg megfizetni nem talál időt;
És már is érzitek, mint vonja meg
Mindnyájunktól nyájas tekintetét.
HŐVÉR.
Úgy, úgy; boszút kell rajta állanunk.
Úgy, úgy; boszút kell rajta állanunk.
WORCESTER.
Öcsém, Isten veled! Semmit ne tégy,
Míg tőlem írva nem veendsz irányt.
Ha majd időnk megért (s nincs messze már),
Glendowerhoz, Mortimerhez átsikamlok,
A hol te, Douglas és egész hadunk,
Miként óhajtom, gyorsan egyesül,
Hogy így erős karunkra fölvegyük
Szerencsénket, mely most még ingadoz.
Öcsém, Isten veled! Semmit ne tégy,
Míg tőlem írva nem veendsz irányt.
Ha majd időnk megért (s nincs messze már),
Glendowerhoz, Mortimerhez átsikamlok,
A hol te, Douglas és egész hadunk,
Miként óhajtom, gyorsan egyesül,
Hogy így erős karunkra fölvegyük
Szerencsénket, mely most még ingadoz.
NORTHUMBERLAND.
Isten veled! Én jó sikert remélek.
Isten veled! Én jó sikert remélek.
HŐVÉR.
Isten veled! Bár repülne az óra
Isten veled! Bár repülne az óra
| A harcztér, zaj és jajszó felelne szónkra! | (El mind.) |
