III. SZÍN.
Eastcheap. Szoba a vadkanfőhöz czímzett fogadóban.
Falstaff és Bardolph jönnek.
FALSTAFF.
No, Bardolph, hát nem szörnyen megfogytam az utóbbi históriánk óta? Nem olvadtam el, nem zsugorodtam össze? A bőröm, igazán, csak úgy lötyög rajtam, mint bő szoknya egy agg szűzön. Kifonnyadtam, mint egy szent János-alma. Jó! megtérek, még pedig sietve, míg némi hús van csontomon; nem sokára oda leszek, akkor aztán nem lesz erőm a megtérésre. Borsszem, vagy gebe ló legyek, ha el nem feledtem, minő belseje van a templomnak. Templom belseje! A czimboraság, a rossz czimboraság rontott meg engem.
No, Bardolph, hát nem szörnyen megfogytam az utóbbi históriánk óta? Nem olvadtam el, nem zsugorodtam össze? A bőröm, igazán, csak úgy lötyög rajtam, mint bő szoknya egy agg szűzön. Kifonnyadtam, mint egy szent János-alma. Jó! megtérek, még pedig sietve, míg némi hús van csontomon; nem sokára oda leszek, akkor aztán nem lesz erőm a megtérésre. Borsszem, vagy gebe ló legyek, ha el nem feledtem, minő belseje van a templomnak. Templom belseje! A czimboraság, a rossz czimboraság rontott meg engem.
BARDOLPH.
Sir John, rendkívül búsongsz; már nem élhetsz soká.
Sir John, rendkívül búsongsz; már nem élhetsz soká.
FALSTAFF.
Hja! úgy van az. Jer, danolj valami furcsa nótát, hadd vidúlok fel. Hisz ép oly hajlammal voltam én az erényhez, mint bármely nemesnek lennie kell; eléggé erényes valék; keveset káromkodtam; hetenkint nem koczkáztam többet, csak hétszer; bordélyházba se mentem többször, csak egyszer egy óranegyedben; a kölcsönpénzt megfizettem háromszor vagy négyszer; istenesen, korlátoltan éltem, s most minden rend, minden korlát nélkül élek.
Hja! úgy van az. Jer, danolj valami furcsa nótát, hadd vidúlok fel. Hisz ép oly hajlammal voltam én az erényhez, mint bármely nemesnek lennie kell; eléggé erényes valék; keveset káromkodtam; hetenkint nem koczkáztam többet, csak hétszer; bordélyházba se mentem többször, csak egyszer egy óranegyedben; a kölcsönpénzt megfizettem háromszor vagy négyszer; istenesen, korlátoltan éltem, s most minden rend, minden korlát nélkül élek.
BARDOLPH.
Ah! sir John, hisz oly kövér vagy, hogy szükségkép minden korlát, minden képzelhető korlát nélkül kell élned.
Ah! sir John, hisz oly kövér vagy, hogy szükségkép minden korlát, minden képzelhető korlát nélkül kell élned.
FALSTAFF.
Jobbítsd meg arczodat, én megjobbítom életemet. Te a mi admirálhajónk vagy; te viszed a lámpát a taton, csak hogy az az orrodon van. Te az égő lámpa lovagja vagy.
Jobbítsd meg arczodat, én megjobbítom életemet. Te a mi admirálhajónk vagy; te viszed a lámpát a taton, csak hogy az az orrodon van. Te az égő lámpa lovagja vagy.
BARDOLPH.
Ej, sir John, nem bánt téged az én arczom.
Ej, sir John, nem bánt téged az én arczom.
FALSTAFF.
Nem, esküszöm, hogy én épen annyi hasznát veszem annak, mint némely a halálfőnek, vagy egy memento mori-nak. Ha arczodra tekintek, mindig a pokol tüze jut eszembe, és az a dúsgazdag, a ki biborban élt s most öltönyében ott ég, ott lángol. Ha csak kissé erényes volnál, arczodra esküdném. Esküm lenne: „im ezen lángoló chérubra!” Hanem te tökéletesen semmirekellő vagy, s vastag sötétség fia volnál, ha e fény nincs arczodon. Midőn éjjel Gadshillre felfutottál a lovamat megfogni, a pénz se pénz, ha ignis fatuusnak vagy bolygó tűz lobjának nem hittelek. Oh! te egy örök fáklyás menet s szüntelen örömtűz lobogása vagy. Ezer márkot takaritál meg számomra gyertya- és fáklyában, hogy veled jártam éjjel kocsmáról kocsmára; de boromért, melyet megittál, Európa legdrágább gyertyásánál is ép oly olcsón vehettem volna gyertyát. Harminczkét éve tartogatom én tűzzel ezt a te Szalamanderedet. Azt csak az Isten fizeti meg.
Nem, esküszöm, hogy én épen annyi hasznát veszem annak, mint némely a halálfőnek, vagy egy memento mori-nak. Ha arczodra tekintek, mindig a pokol tüze jut eszembe, és az a dúsgazdag, a ki biborban élt s most öltönyében ott ég, ott lángol. Ha csak kissé erényes volnál, arczodra esküdném. Esküm lenne: „im ezen lángoló chérubra!” Hanem te tökéletesen semmirekellő vagy, s vastag sötétség fia volnál, ha e fény nincs arczodon. Midőn éjjel Gadshillre felfutottál a lovamat megfogni, a pénz se pénz, ha ignis fatuusnak vagy bolygó tűz lobjának nem hittelek. Oh! te egy örök fáklyás menet s szüntelen örömtűz lobogása vagy. Ezer márkot takaritál meg számomra gyertya- és fáklyában, hogy veled jártam éjjel kocsmáról kocsmára; de boromért, melyet megittál, Európa legdrágább gyertyásánál is ép oly olcsón vehettem volna gyertyát. Harminczkét éve tartogatom én tűzzel ezt a te Szalamanderedet. Azt csak az Isten fizeti meg.
BARDOLPH.
Teringettét, bár a gyomrodban volna hát arczom.
Teringettét, bár a gyomrodban volna hát arczom.
FALSTAFF.
Isten mentsen! úgy bizonynyal gyomorégésben vesznék el.
Kocsmárosné jő.
No itt van, Tyutyu asszonyság? Kitapogatta már, ki ürítette ki a zsebemet?
Isten mentsen! úgy bizonynyal gyomorégésben vesznék el.
Kocsmárosné jő.
No itt van, Tyutyu asszonyság? Kitapogatta már, ki ürítette ki a zsebemet?
KOCSMÁROSNÉ.
Ah! sir John! Mit gondol, sir John? Azt hiszi, hogy tolvajokat tartok házamban? Utána jártam, megmotoztam nem csak én, de a férjem is, minden embert, fiút, szolgát, szolgálót. Soha egy szőrszál se veszett el házamban ez előtt.
Ah! sir John! Mit gondol, sir John? Azt hiszi, hogy tolvajokat tartok házamban? Utána jártam, megmotoztam nem csak én, de a férjem is, minden embert, fiút, szolgát, szolgálót. Soha egy szőrszál se veszett el házamban ez előtt.
FALSTAFF.
Hazudik, kocsmárosné. Bardolphot itt borotválták s nem egy szőrszála veszett el. Megesküszöm, hogy zsebemet kiürítették. Menjen, maga is csak asszony, menjen.
Hazudik, kocsmárosné. Bardolphot itt borotválták s nem egy szőrszála veszett el. Megesküszöm, hogy zsebemet kiürítették. Menjen, maga is csak asszony, menjen.
KOCSMÁROSNÉ.
Mit? én? Kövesse meg magát, engem még senki sem nevezett így tulajdon házamban.
Mit? én? Kövesse meg magát, engem még senki sem nevezett így tulajdon házamban.
FALSTAFF.
Elmehet; eléggé ismerem már.
Elmehet; eléggé ismerem már.
KOCSMÁROSNÉ.
Nem, sir John, maga nem ismer engem, sir John; de én ismerem magát, sir John. Maga nekem adósom, sir John, s most zajt üt, hogy meg ne adhassa. Tizenkét inget vettem én a maga nyakába.
Nem, sir John, maga nem ismer engem, sir John; de én ismerem magát, sir John. Maga nekem adósom, sir John, s most zajt üt, hogy meg ne adhassa. Tizenkét inget vettem én a maga nyakába.
FALSTAFF.
Rongy, hitvány durva rongy; a sütő asszonyoknak adtam, szitát csináltak belőle.
Rongy, hitvány durva rongy; a sütő asszonyoknak adtam, szitát csináltak belőle.
KOCSMÁROSNÉ.
Nem, ne legyek becsületes asszony, ha nem hollandi volt, rőfe nyolcz shilling. Azon felül adós maga, sir John, ételéért, italáért; a készpénz kölcsön is rámegy huszonnégy fontra.
Nem, ne legyek becsületes asszony, ha nem hollandi volt, rőfe nyolcz shilling. Azon felül adós maga, sir John, ételéért, italáért; a készpénz kölcsön is rámegy huszonnégy fontra.
FALSTAFF.
Ez is részes abban, fizettesse meg ővele.
Ez is részes abban, fizettesse meg ővele.
KOCSMÁROSNÉ.
Ez? Ah! hiszen ez szegény; ennek semmije sincs.
Ez? Ah! hiszen ez szegény; ennek semmije sincs.
FALSTAFF.
Mit? szegény? Nézzen az arczára: hát mit nevez maga dúsnak? Veresse pénzzé az orrát, veresse pénzzé a két pofáját. Én egy fillért se fizetek. Mit, hát valami együgyü sihedernek tart maga engem? nyugton sem lehetek szállásomon a nélkül, hogy a zsebemet ki ne ürítsék? Itt veszett el a nagyapám pecsétnyomó gyűrűje is, megért negyven márkot.
Mit? szegény? Nézzen az arczára: hát mit nevez maga dúsnak? Veresse pénzzé az orrát, veresse pénzzé a két pofáját. Én egy fillért se fizetek. Mit, hát valami együgyü sihedernek tart maga engem? nyugton sem lehetek szállásomon a nélkül, hogy a zsebemet ki ne ürítsék? Itt veszett el a nagyapám pecsétnyomó gyűrűje is, megért negyven márkot.
KOCSMÁROSNÉ.
Oh Jézusom! hányszor hallottam a herczegtől, hogy az a gyűrű csak réz volt.
Oh Jézusom! hányszor hallottam a herczegtől, hogy az a gyűrű csak réz volt.
FALSTAFF.
Mit? A herczeg egy füles, egy élődi; s volna csak itt, elpáholnám, mint egy ebet, ha ezt állítaná.
Henrik Herczeg s Poins lépdelve jönnek. Falstaff a Herczeg elé megy, ki pálczáján, mint sípon játszik.
Mit? A herczeg egy füles, egy élődi; s volna csak itt, elpáholnám, mint egy ebet, ha ezt állítaná.
Henrik Herczeg s Poins lépdelve jönnek. Falstaff a Herczeg elé megy, ki pálczáján, mint sípon játszik.
FALSTAFF.
No mi újság, fiú? Hát valóban kapunk előtt fúj a szél? mindnyájunknak el kell menni?
No mi újság, fiú? Hát valóban kapunk előtt fúj a szél? mindnyájunknak el kell menni?
BARDOLPH.
El ám! még pedig párosával newgate-i szokás szerint.
El ám! még pedig párosával newgate-i szokás szerint.
KOCSMÁROSNÉ.
Mylord, hallgasson meg, kérem.
Mylord, hallgasson meg, kérem.
HENRIK HERCZEG.
No mi a baj, Fürge asszony? Hogy van a férjed? Szeretem, becsületes ember.
No mi a baj, Fürge asszony? Hogy van a férjed? Szeretem, becsületes ember.
KOCSMÁROSNÉ.
Hallgasson meg, drága jó mylord.
Hallgasson meg, drága jó mylord.
FALSTAFF.
Hagyd őt, kérlek, hallgass énreám.
Hagyd őt, kérlek, hallgass énreám.
HENRIK HERCZEG.
No hát mi a baj, Jankó?
No hát mi a baj, Jankó?
FALSTAFF.
Az éjjel itt a szőnyeg mellett elaludtam s szépen kizsebeltek. Ez a ház bordélyházzá lett s benne zsebmetszők tanyáznak.
Az éjjel itt a szőnyeg mellett elaludtam s szépen kizsebeltek. Ez a ház bordélyházzá lett s benne zsebmetszők tanyáznak.
HENRIK HERCZEG.
Mit vesztettél el, Jankó?
Mit vesztettél el, Jankó?
FALSTAFF.
Hiszed, vagy nem, Riki, három vagy négy darab negyven fontos kötelezvényt, meg a nagyapám pecsétnyomóját.
Hiszed, vagy nem, Riki, három vagy négy darab negyven fontos kötelezvényt, meg a nagyapám pecsétnyomóját.
HENRIK HERCZEG.
Csigavér! hisz alig ért nyolcz pennyt.
Csigavér! hisz alig ért nyolcz pennyt.
KOCSMÁROSNÉ.
Épen ezt mondtam neki én is, mylord, s mondtam, hogy fenségedtől hallottam ezt. És ő oly czudarul beszélt fenségedről, mint egy magához hasonló szájhősről, s azt mondta, hogy elpáholja fenségedet.
Épen ezt mondtam neki én is, mylord, s mondtam, hogy fenségedtől hallottam ezt. És ő oly czudarul beszélt fenségedről, mint egy magához hasonló szájhősről, s azt mondta, hogy elpáholja fenségedet.
HENRIK HERCZEG.
Mit? Ezt nem gondolnám.
Mit? Ezt nem gondolnám.
KOCSMÁROSNÉ.
Ne legyek hű, igaz, becsületes nő, ha nem mondta.
Ne legyek hű, igaz, becsületes nő, ha nem mondta.
FALSTAFF.
Nincs több hűség benned, mint egy aszúszilvában; se több igazság, mint egy űzött rókában; s a mi nőiségedet illeti, a mór-tánczban átöltözött mórió tisztességes asszony hozzád képest. Eredj, te izé, eredj.
Nincs több hűség benned, mint egy aszúszilvában; se több igazság, mint egy űzött rókában; s a mi nőiségedet illeti, a mór-tánczban átöltözött mórió tisztességes asszony hozzád képest. Eredj, te izé, eredj.
KOCSMÁROSNÉ.
Mondd meg, micsoda izé, micsoda izé?
Mondd meg, micsoda izé, micsoda izé?
FALSTAFF.
Micsoda izé? Hát olyan izé, a miért hál’ Istennek.
Micsoda izé? Hát olyan izé, a miért hál’ Istennek.
KOCSMÁROSNÉ.
Én nem vagyok olyan izé, a miért hál’ Istennek, azt már tudhatnád. Én tisztességes ember neje vagyok; de te, lovagi mivoltodat félretéve, semmire kellő vagy, hogy engem így neveztél.
Én nem vagyok olyan izé, a miért hál’ Istennek, azt már tudhatnád. Én tisztességes ember neje vagyok; de te, lovagi mivoltodat félretéve, semmire kellő vagy, hogy engem így neveztél.
FALSTAFF.
Asszonyi mivoltodat félretéve, más szóval állat vagy.
Asszonyi mivoltodat félretéve, más szóval állat vagy.
KOCSMÁROSNÉ.
Miféle állat, te semmirekellő, te?
Miféle állat, te semmirekellő, te?
FALSTAFF.
Miféle állat? Hát vipera.
Miféle állat? Hát vipera.
HENRIK HERCZEG.
Vipera, sir John? Miért vipera?
Vipera, sir John? Miért vipera?
FALSTAFF.
Mert az se nem hal, se nem bús, s az ember nem tudja, hol kapható.
Mert az se nem hal, se nem bús, s az ember nem tudja, hol kapható.
KOCSMÁROSNÉ.
Nem igazat szólasz, ha így beszélsz; te és mindenki jól tudja, hol vagyok én kapható, te semmiházi, te.
Nem igazat szólasz, ha így beszélsz; te és mindenki jól tudja, hol vagyok én kapható, te semmiházi, te.
HENRIK HERCZEG.
Igazad van, kocsmárosné, ő téged igen gorombán sérteget.
Igazad van, kocsmárosné, ő téged igen gorombán sérteget.
KOCSMÁROSNÉ.
Fenségedet is csak úgy. A minap azt mondta, hogy fenséged ezer fonttal adós neki.
Fenségedet is csak úgy. A minap azt mondta, hogy fenséged ezer fonttal adós neki.
FALSTAFF.
Ezer fonttal, Riki? millióval; szereteted milliót ér s szereteteddel adósom vagy.
Ezer fonttal, Riki? millióval; szereteted milliót ér s szereteteddel adósom vagy.
)
HENRIK HERCZEG.
Ejnye, kópé, hát tartozom én neked ezer fonttal?
Ejnye, kópé, hát tartozom én neked ezer fonttal?
KOCSMÁROSNÉ.
Sőt fülesnek nevezte fenségedet, s azt mondta, hogy megpáholja.
Sőt fülesnek nevezte fenségedet, s azt mondta, hogy megpáholja.
FALSTAFF.
Mondtam én azt, Bardolph?
Mondtam én azt, Bardolph?
BARDOLPH.
Bizony, sir John, azt mondtad.
Bizony, sir John, azt mondtad.
FALSTAFF.
Igen, ha ő azt állítná, hogy a gyűrűm réz volt.
Igen, ha ő azt állítná, hogy a gyűrűm réz volt.
HENRIK HERCZEG.
Állítom, hogy réz: mersz-e most embere lenni szavadnak?
Állítom, hogy réz: mersz-e most embere lenni szavadnak?
FALSTAFF.
Ej, Riki, ha közönséges ember volnál, mernék; de te herczeg vagy: félek tőled, mint az oroszlánkölyök ordításától.
Ej, Riki, ha közönséges ember volnál, mernék; de te herczeg vagy: félek tőled, mint az oroszlánkölyök ordításától.
HENRIK HERCZEG.
S mért nem úgy, mint az oroszlánétól?
S mért nem úgy, mint az oroszlánétól?
FALSTAFF.
Maga a király oly félelmes, mint az oroszlán. Azt hiszed, úgy félek tőled, mint az atyádtól? Nem! Nem. Az övem szakadjon meg, ha igen.
Maga a király oly félelmes, mint az oroszlán. Azt hiszed, úgy félek tőled, mint az atyádtól? Nem! Nem. Az övem szakadjon meg, ha igen.
HENRIK HERCZEG.
Oh! hisz akkor térdedre omolna a hasad. Bizony hé, parányi hely sincs a te testedben a hűség, igazság és becsület számára; gyomorral és hájjal van az tele. Becsületes asszonyt vádolni zsebed kiürítésével! Hiszen, te kurafi, te szemtelen puffadt gazember, ha zsebedben volt egyéb, mint kocsmai számlák, bordélyházi jegyzetek s egy garasára égetett czukor fuladásod ellen, ha zsebednek volt egyéb becses tartalma: gazember legyek. S még neked áll feljebb, nemhogy zsebre tennéd a gyalázatot! Nem szégyenled magad’?
Oh! hisz akkor térdedre omolna a hasad. Bizony hé, parányi hely sincs a te testedben a hűség, igazság és becsület számára; gyomorral és hájjal van az tele. Becsületes asszonyt vádolni zsebed kiürítésével! Hiszen, te kurafi, te szemtelen puffadt gazember, ha zsebedben volt egyéb, mint kocsmai számlák, bordélyházi jegyzetek s egy garasára égetett czukor fuladásod ellen, ha zsebednek volt egyéb becses tartalma: gazember legyek. S még neked áll feljebb, nemhogy zsebre tennéd a gyalázatot! Nem szégyenled magad’?
FALSTAFF.
Hallod-e, Riki? Tudod, Ádám az ártatlanság állapotában esett el: mit tegyen Falstaff Jankó a gonoszság ez idejében? Magad látod, hogy több a húsom, mint más embernek; több hát a gyengém is. Tehát megvallod, hogy te kutattad ki a zsebemet?
Hallod-e, Riki? Tudod, Ádám az ártatlanság állapotában esett el: mit tegyen Falstaff Jankó a gonoszság ez idejében? Magad látod, hogy több a húsom, mint más embernek; több hát a gyengém is. Tehát megvallod, hogy te kutattad ki a zsebemet?
HENRIK HERCZEG.
Olyformán van a dolog.
Olyformán van a dolog.
FALSTAFF.
Kocsmárosné, megbocsátok. Eredj, készíts reggelit. Szeresd férjedet, ügyelj szolgáidra, tartsd jól vendégeidet. Minden helyes okkal meggyőzhetőnek találsz engem; lásd, már kibékültem. Nos? Ugyan kérlek, menj már. (Kocsmárosné el.) Most az udvari híreket, Riki. Hát a rablás ügye, hé! Hogy simítottad azt el?
Kocsmárosné, megbocsátok. Eredj, készíts reggelit. Szeresd férjedet, ügyelj szolgáidra, tartsd jól vendégeidet. Minden helyes okkal meggyőzhetőnek találsz engem; lásd, már kibékültem. Nos? Ugyan kérlek, menj már. (Kocsmárosné el.) Most az udvari híreket, Riki. Hát a rablás ügye, hé! Hogy simítottad azt el?
HENRIK HERCZEG.
Oh kedves marhapecsenyém, mégis csak nekem kell a te jó angyalodnak lennem. A pénz vissza van fizetve.
Oh kedves marhapecsenyém, mégis csak nekem kell a te jó angyalodnak lennem. A pénz vissza van fizetve.
FALSTAFF.
Ej, én nem helyeslem e visszafizetést. Az kétszeres fáradság.
Ej, én nem helyeslem e visszafizetést. Az kétszeres fáradság.
HENRIK HERCZEG.
Kibékültem atyámmal, s most tehetem, a mit akarok.
Kibékültem atyámmal, s most tehetem, a mit akarok.
FALSTAFF.
Rabold ki hát először is a kincstárát, még pedig minden teketória nélkül.
Rabold ki hát először is a kincstárát, még pedig minden teketória nélkül.
BARDOLPH.
Tedd azt, mylord.
Tedd azt, mylord.
HENRIK HERCZEG.
A gyalogságnál szereztem helyet számodra, Jankó.
A gyalogságnál szereztem helyet számodra, Jankó.
FALSTAFF.
Bár csak a lovasságnál volna az a hely. Találok-e közöttök valakit, a ki jól tud lopni? Oh csak egy finom tolvaj akadna, úgy huszonkét éves, vagy olyanforma! Szörnyen meg vagyok szorulva. No hiszen Istennek hála e lázadókért! Ezek csak a becsületes embereket bántják. Tisztelem becsűlöm őket.
Bár csak a lovasságnál volna az a hely. Találok-e közöttök valakit, a ki jól tud lopni? Oh csak egy finom tolvaj akadna, úgy huszonkét éves, vagy olyanforma! Szörnyen meg vagyok szorulva. No hiszen Istennek hála e lázadókért! Ezek csak a becsületes embereket bántják. Tisztelem becsűlöm őket.
HENRIK HERCZEG.
Bardolph!
Bardolph!
BARDOLPH.
Mylord –
Mylord –
HENRIK HERCZEG.
Eredj, vidd Lancasternek e levélt,
János öcsémnek; Westmorelandnak ezt.
Poins, te lóra! lóra! mert te és én
Ma délig harmincz mértföldet lovaglunk.
Jankó, holnap Templehallban találsz,
Ebéd után két órakor.
Megbízatást, pénzt tőlem ott nyerendsz,
S parancsot a népellátás iránt.
Ég a vidék, és Percy fennen áll:
Eredj, vidd Lancasternek e levélt,
János öcsémnek; Westmorelandnak ezt.
Poins, te lóra! lóra! mert te és én
Ma délig harmincz mértföldet lovaglunk.
Jankó, holnap Templehallban találsz,
Ebéd után két órakor.
Megbízatást, pénzt tőlem ott nyerendsz,
S parancsot a népellátás iránt.
Ég a vidék, és Percy fennen áll:
| Vagy ő, vagy én, de egyikünk leszáll. | (Herczeg, Poins s Bardolph el.) |
FALSTAFF.
Szép szó! vitéz nép! Hé, a reggelit!
Szép szó! vitéz nép! Hé, a reggelit!
| Oh! bár dobom e csapszék lenne itt. | (El.) |
