I. SZÍN.
Dal.
Félre, édes hitszegő;
Félre, hajnalfényü szem,
Reggelt félrevezető:
De ti jertek, csókra csók,
Csókra csók,
Szívpecsétlők, szívcsalók,
Szívcsalók!
Hagyd el a dalt és távozzál sietve:
Itt jő a vígasz embere, ki szavával
Gyakran csitítá zsémbes bánatom’. | (A Fiú el.) |
Uram, bocsánat; szinte azt óhajtom,
Hogy ne találtál volna zeneszónál;
De ments ki, kérlek, s hidd el, hogy igaz:
Nem örömömnek – búmnak élve az.
Jó; bár gyakorta a zene bűbája
Rosszat javít, de a jót megrongálja.
Kérlek, mondd meg, nem tudakozódott-e itt ma valaki utánam? Épen ilyenkorra igértem, hogy találkozom itt vele.
Nem tudakozódott senki; pedig egész nap itt ültem.
Teljesen bízom szavadban. Épen most az ideje. Könyörgök, távozzál egy kicsit; lehet, hogy azonnal behílak valamiért, a mi javadra lesz.
Örökké le vagyok neked kötelezve.
(El.) |
Legszívesebben látlak s üdvözöllek.
Nos, hát mi újság jó helyettesünknél?
Egy kertje van, kerítve téglafallal;
Nyugat felől szőlő támaszkodik rá;
És ama szőlő deszkás kapuját
Im, ez a vastagabb kulcs nyitja ki;
E másik egy kis ajtónak parancsol,
A mely a szőlőből a kertbe szolgál.
Ott, megigértem, hogy beszólok hozzá
A komor éjfél idején.
De meg |
Azt pontosan s szorgosan megjegyeztem:
Susogva s vajmi bűnös buzgalommal
Jelölve mindent, kétszer megmutatta
Az útat.
Egyéb jel nincs megállapítva,
Mire Mariánának vigyázni kell?
Nincs, csak, hogy ott sötétségben leszünk;
És értesítém őt, hogy nem sokáig
Mulathatok: mert, azt mondám neki,
Hogy engem egy szolgáló fog kisérni,
Ki várni fog reám, s ki azt hiszi,
Bátyám ügyében járok ott.
Helyes. |
Egy szót se. – Hejh, kisasszony! jöszte be!
Mariána jő.
E hölgygyel ismerkedj’ meg, kérlek: ő jót
Jött tenni véled.
Én is azt kivánom. |
Hiszed-e, hogy becsüllek tégedet?
Tudom tapasztalásból, szent atyám.
Fogd meg tehát ezen társad kezét,
El fog neked beszélni valamit.
Én addig itt leszek. Ám siessetek;
A gőzös éj közelg.
Jerünk, ha tetszik. |
(Mariána és Izabella el.) |
Oh rang, oh nagyság! millió csalárd szem
Függ rajtad; és könyvszámra jár a hír,
Hibásan és ellenkezőn nyomozva,
Hogy mit csinálsz; az élcz ezernyi csínye
Vad álma apaságát rád ruházza
S képzelmei közt ránczigál.
Mariána és Izabella jönnek.
No, rááll? |
Vállalkozik, atyám, ha te javallod.
Nem hogy javallom, sőt kivánom is.
Kevés az, a mit szólnod kell; csak akkor,
Ha távozol, mondd lágyan és alásan:
„Bátyámra gondolj most.”
Úgy lesz, ne félj. |
És te se félj, szép lányom, semmitől.
Régibb kötésnél fogva férjed ő:
Nem bűn tehát így összejönnötök.
Mert jogszerű igényed őreá
Szépíti a csalást. Már most jerünk:
Csak úgy fogunk aratni, ha vetünk. | (Mind el.) |