III. SZÍN.
Ekkorra mondta úrnőnk Silvia,
Hogy jöjjek el, s halljam meg titkait.
Fontos dologba kiván béavatni.
Kisasszony! Kisasszony! (Silvia fent ablakánál kijön.)
Ki az?
Barátja és szolgája, a ki |
Jó Eglamour, szép jó reggelt, ezerszer
Sok szépet önnek is, kisasszonyom.
Tehát miként parancsolá kegyed,
Eljöttem ily korán, megtudni, mily
Szolgálat az, mit rám akarna bízni.
Ó Eglamour, tudom, nemes lovag vagy,
Bölcs, résztvevő, derék, sokat tanult,
(Ne hidd, hogy hízelgek, mert esküszöm, nem,)
Jól tudhatod, hogy engem, számüzött
Valentinemhez mily érzés csatol,
S hogy úr atyám a balga Thurióhoz
Erőltet, a kit lelkem is gyülöl. –
Te is szerettél, hallám tőled egykor,
Hogy kín soh’sem járt oly közel szivedhez,
Mint a mikor meghalt szerette hölgyed,
Kinek sírján szüzességet fogadtál.
Ó Eglamour, Valentint vágyom én
Meglátni, fölkeresni Mantuában,
Hol, hallomás szerint, tanyát ütött;
S mivel veszélyes arra minden út,
Szeretném a te tisztes társságod,
Melynek becsületében bízhatom.
Ne félj atyám dühétől, Eglamour,
Csak kínomat nézd, egy nő kínjait,
S azon igazságot, hogy e szökés
Szentségtörő frigy ellen óv csupán,
Mit ég, s szerencse egyként ostorozna.
Kérlek tehát, könyörgök tiszta szívből,
Mely búval oly telt, mint tenger fövénynyel,
Légy társam útamon, jer el velem:
S ha nem, tartsd a mit itt mondék, titokban,
Hogy úgy magam vihessem véghez azt.
Kisasszony, én átérzem bánatát;
S mivel tudom, hogy czélja mily erényes,
Ím kész vagyok, követni útjain,
Nem hajtva rá, hogy érte mily baj érhet,
Csak önt akarva boldogítani.
Mikor megyünk?
Estére. |
S hol lelem |
Az ősz Patrick barát lakában,
Hol indulás előtt gyónást teszek.
Nem késem, ott leszek, kedves kisasszony.
S most isten önnel.
Az isten áldja meg, jó Eglamour.
(Elmennek.) |