Az Ujság munkatársa
Az Ujság munkatársa
Az Ujságnál ébred először erre a feladatra. Itt találkozott a korral. Az Ujsághoz Kozma Andor vitte, Gyulai barátsága tartotta ott, tehát a konzervatív ismeretség, de a munkatársak új tájékozódásra nyitották a szemét. A rábízott munka nem volt túlságosan jelentős; az irodalmi társaságok üléseiről kellett tudósítania, s levelezni "segédnagyapóként" azokkal a gyermekekkel, akik az igazi "nagyapó" – Páris Pál – levelére hiába vártak volna. Tehetségtelen riporternek tartották, inkább csak megtűrték pártfogói kedvéért.
Az új környezet azonban erjesztő kovászként hatott a fiatal Móricz Zsigmondra. Eddig többnyire konzervatív társaságokban mozgott, nemegyszer a nagyapák között, a fiatal újságírótársaság életstílusa, erkölcsisége, tájékozódása viszont valóban század eleji volt. Az újságírók életét élték; nem ismertek el semmit szentnek és mindent szabadnak tartottak. Komolyan ugyan semmit se vettek, de mindenről tudtak és minden újnak elismerték a jogosultságát. S mint minden újságíró-társaságban, itt sem csak "cinikus skriblerek" voltak, hanem a "szentléleknek lovagjai" is, vagy legalábbis művelt és és tiszta emberek. Az Ujság mintegy kétszáz munkatársa közt rövidebb-hosszabb ideig ott volt Keszler József, Kóbor Tamás, Szilágyi Géza, Szini Gyula, Szász Zoltán, Biró Lajos, Elek Artur is. Más nevekről, más művekről is hallott itt Móricz Zsigmond, mint akiket a Budapesti Szemléből ismert. S főként más beállításban: Gyulai és Szász Károly, és a hozzájuk tartozó fiatalok is tájékozottak voltak a világirodalomban, de az újabb jelenségekkel 154és irodalmi irányzatokkal szemben következetesen elutasítók. A régi alapjáról védekeztek minden új ellen amelynek "fertőzésétől" meg akarták "menteni" a magyar irodalmat. A fiatal újságírók az újnak hódoltak, és az újnak a segítségével igyekeztek szabadulni a megkövesedett hagyományoktól. Főként a művészetben akartak újat; de egyikük-másikuk – aki a polgári radikalizmus felé tájékozódott – arról is meg volt győződve, hogy a szegények éhezése nem szükségszerű. Nagy leckét kapott itt Móricz: a magyar hagyományok és a világirodalom klasszikusai mellett szükséges, hogy a kortársi Európa művészetével is megismerkedjék. Hosszú út áll előtte: a konzervatív irodalomtól el kell szakadni, s odaállni az új irodalom harcosai közé. A Protestáns Új Képesnaptártól a Nyugathoz, Szász Károlytól Ignotushoz, illetve Adyhoz.
