Zsolt. 74
Zsolt. 74
Zsolt. 74.1
Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek * juhai ellen?
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek * juhai ellen?
Zsolt. 74.2
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen * szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Zsolt. 74.3
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Zsolt. 74.4
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Zsolt. 74.5
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Zsolt. 74.6
Faragványait * már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Zsolt. 74.7
Szent helyedet lángba borították; neved * hajlékát földig megfertőztették.
Zsolt. 74.8
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Zsolt. 74.9
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki * tudná: meddig tart ez?
Zsolt. 74.10
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Zsolt. 74.11
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Zsolt. 74.12
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e * föld közepette.
Zsolt. 74.13
Te hasítottad ketté * a tengert erőddel; te törted össze a + czethalak fejeit a vizekben.
Zsolt. 74.14
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Zsolt. 74.15
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Zsolt. 74.16
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Zsolt. 74.17
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat * és a telet te formáltad.
Zsolt. 74.18
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Zsolt. 74.19
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Zsolt. 74.20
Tekints a szövetségre; mert * telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Zsolt. 74.21
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Zsolt. 74.22
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Zsolt. 74.23
Ne felejtkezzél el * ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
