Zsolt. 79
Zsolt. 79
Zsolt. 79.1
Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok * jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Oh Isten, pogányok * jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Zsolt. 79.2
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
Zsolt. 79.3
Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
Zsolt. 79.4
Gyalázattá lettünk * szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
Zsolt. 79.5
Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
Zsolt. 79.6
Ontsd ki haragodat * a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Zsolt. 79.7
Mert megemésztették * Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
Zsolt. 79.8
Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink * vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Zsolt. 79.9
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek * dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Zsolt. 79.10
Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Zsolt. 79.11
Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Zsolt. 79.12
És fizess meg szomszédaink keblébe * hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
Zsolt. 79.13
Mi pedig, * a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
