Jer. 1
Jer. 1
Jer. 1.1
Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;
Jer. 1.2
A kihez szóla az Úr * Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
Jer. 1.3
Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda * királyának + napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
Jer. 1.4
Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
Jer. 1.5
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
Jer. 1.6
És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok * beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
Jer. 1.7
Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, * a mit parancsolok néked.
Jer. 1.8
Ne félj tőlök, mert én veled * vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
Jer. 1.9
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté * számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
Jer. 1.10
Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, * irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Jer. 1.11
Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
Jer. 1.12
És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Jer. 1.13
És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
Jer. 1.14
És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
Jer. 1.15
Mert ímé, előhívom én az északi országok minden * nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
Jer. 1.16
És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek * áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
Jer. 1.17
Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök!
Jer. 1.18
Mert ímé én erősített * várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
Jer. 1.19
Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg * téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
