Mik. 7
Mik. 7
Mik. 7.1
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
Mik. 7.2
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. * Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
Mik. 7.3
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
Mik. 7.4
A ki jó közöttök, olyan mint a * tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
Mik. 7.5
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
Mik. 7.6
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
Mik. 7.7
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Mik. 7.8
Ne örülj, én ellenségem! * Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
Mik. 7.9
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő * igazságát.
Mik. 7.10
De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? * Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint + az utcza-sár.
Mik. 7.11
Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
Mik. 7.12
Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.
Mik. 7.13
És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.
Mik. 7.14
Legeltesd népedet a te vessződdel, * a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
Mik. 7.15
Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
Mik. 7.16
Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
Mik. 7.17
Nyalják a port, * mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!
Mik. 7.18
Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az * irgalmasságban!
Mik. 7.19
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
Mik. 7.20
Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.
