Zak. 11
Zak. 11
Zak. 11.1
Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emészszen czédrusaid közt!
Zak. 11.2
Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.
Zak. 11.3
Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!
Zak. 11.4
Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,
Zak. 11.5
A melyeket leölnek az ő tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, * eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik őket.
Zak. 11.6
Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sőt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökből!
Zak. 11.7
Legeltetém hát * a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.
Zak. 11.8
És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ő lelkök is megútála engem.
Zak. 11.9
És mondám: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra * való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.
Zak. 11.10
És vevém egyik pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, * a melyet az összes népekkel kötöttem.
Zak. 11.11
És felbomla az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez.
Zak. 11.12
És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt * fizettek béremül.
Zak. 11.13
És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.
Zak. 11.14
Majd eltörém a másik pálczámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.
Zak. 11.15
És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.
Zak. 11.16
Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és * körmeiket széttördeli.
Zak. 11.17
Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.
