Róm. 4
Róm. 4
Róm. 4.1
Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
Róm. 4.2
Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
Róm. 4.3
Mert mit mond az írás: Hitt * pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.
Róm. 4.4
Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; *
Róm. 4.5
Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. *
Róm. 4.6
A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
Róm. 4.7
Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az * ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik.
Róm. 4.8
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
Róm. 4.9
Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
Róm. 4.10
Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
Róm. 4.11
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja * legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre + hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
Róm. 4.12
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
Róm. 4.13
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. *
Róm. 4.14
Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: *
Róm. 4.15
Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
Róm. 4.16
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
Róm. 4.17
(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged *) az előtt, az Isten előtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
Róm. 4.18
A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod. *
Róm. 4.19
És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; *
Róm. 4.20
Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
Róm. 4.21
És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti.
Róm. 4.22
Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
Róm. 4.23
De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
Róm. 4.24
Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi * Urunkat a Jézust a halálból,
Róm. 4.25
Ki a mi * bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott + a mi megigazulásunkért.
