2 Kor. 5
2 Kor. 5
2 Kor. 5.1
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk * elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké + való házunk a mennyben.
2 Kor. 5.2
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi * mennyei hajlékunkat;
2 Kor. 5.3
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
2 Kor. 5.4
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje * azt az élet.
2 Kor. 5.5
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát * is adta minékünk.
2 Kor. 5.6
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben * lakván, távol vagyunk az Úrtól.
2 Kor. 5.7
(Mert hitben * járunk, nem látásban +);
2 Kor. 5.8
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és * elköltözni az Úrhoz.
2 Kor. 5.9
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, * néki kedvesek legyünk.
2 Kor. 5.10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus * ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék + a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
2 Kor. 5.11
Ismervén tehát az Úrnak * félelmét, embereket térítünk, + Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
2 Kor. 5.12
Mert nem ajánljuk ismét magunkat * néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való + dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
2 Kor. 5.13
Ha azért bolondok vagyunk, * Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
2 Kor. 5.14
Mert a Krisztusnak szerelme * szorongat minket,
2 Kor. 5.15
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, * tehát mindazok meghaltak; és azért + halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
2 Kor. 5.16
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
2 Kor. 5.17
Azért ha valaki * Krisztusban van, új teremtés az; a régiek + elmúltak, ímé, újjá lett minden.
2 Kor. 5.18
Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus * által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
2 Kor. 5.19
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, * és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
2 Kor. 5.20
Krisztusért járván tehát követségben, * mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
2 Kor. 5.21
Mert azt, a ki bűnt * nem ismert, bűnné tette + értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő ** benne.
