Jak. 1
Jak. 1
Jak. 1.1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan * levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
Jak. 1.2
Teljes örömnek * tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
Jak. 1.3
Tudván, hogy a ti * hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
Jak. 1.4
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Jak. 1.5
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, * kérje + Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
Jak. 1.6
De kérje * hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
Jak. 1.7
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
Jak. 1.8
A * kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
Jak. 1.9
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; *
Jak. 1.10
A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a * fűnek virága.
Jak. 1.11
Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és * annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a + gazdag is az ő útaiban.
Jak. 1.12
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. *
Jak. 1.13
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Jak. 1.14
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Jak. 1.15
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. *
Jak. 1.16
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Jak. 1.17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a * kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Jak. 1.18
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. *
Jak. 1.19
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a * szólásra, késedelmes a haragra.
Jak. 1.20
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. *
Jak. 1.21
Elvetvén * azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely + megtarthatja a ti lelkeiteket.
Jak. 1.22
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne * csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Jak. 1.23
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
Jak. 1.24
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
Jak. 1.25
De a ki belenéz a szabadság * tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az + boldog lesz az ő cselekedetében.
Jak. 1.26
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, * sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
Jak. 1.27
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
