Zsolt. 140
Zsolt. 140
Zsolt. 140.1
Az * éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
Zsolt. 140.2
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
Zsolt. 140.3
A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
Zsolt. 140.4
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó * mérge van ajkaik alatt. Szela.
Zsolt. 140.5
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Zsolt. 140.6
Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót * terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
Zsolt. 140.7
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Zsolt. 140.8
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet * a háború napján!
Zsolt. 140.9
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
Zsolt. 140.10
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be * ajkaiknak átka.
Zsolt. 140.11
Eleven szenek * hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
Zsolt. 140.12
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, * míg nyaka szakad.
Zsolt. 140.13
Tudom, hogy * felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Zsolt. 140.14
Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt * lakoznak az igazságosak.
