Hós. 13
Hós. 13
Hós. 13.1
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
Hós. 13.2
Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! * Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat + csókolnak!
Hós. 13.3
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és * mint a kéménynek füstje.
Hós. 13.4
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. * Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
Hós. 13.5
Én ismertelek téged * a pusztában, az eltikkadt földön.
Hós. 13.6
A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének * rólam.
Hós. 13.7
De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; * mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
Hós. 13.8
Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
Hós. 13.9
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
Hós. 13.10
Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt * és fejedelmeket!
Hós. 13.11
Adtam néked királyt * haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
Hós. 13.12
Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
Hós. 13.13
A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
Hós. 13.14
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! * Megbánás elrejtetett én előlem.
Hós. 13.15
Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, * az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
