Zsolt 147
Zsolt 147
Zsolt 147.1
(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés!
Zsolt 147.2
Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti.
Zsolt 147.3
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsolt 147.4
A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.
Zsolt 147.5
Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen.
Zsolt 147.6
Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja.
Zsolt 147.7
Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek,
Zsolt 147.8
aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára.
Zsolt 147.9
Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.
Zsolt 147.10
Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban.
Zsolt 147.11
Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.
Zsolt 147.12
Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet!
Zsolt 147.13
Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat.
Zsolt 147.14
Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged.
Zsolt 147.15
Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér.
Zsolt 147.16
Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut.
Zsolt 147.17
A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket.
Zsolt 147.18
Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek.
Zsolt 147.19
Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek.
Zsolt 147.20
Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.
