Zsolt 49
Zsolt 49
Zsolt 49.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak zsoltára.)
Zsolt 49.2
Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg:
Zsolt 49.3
a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények!
Zsolt 49.4
A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem.
Zsolt 49.5
Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet.
Zsolt 49.6
A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága?
Zsolt 49.7
Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek.
Zsolt 49.8
Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat.
Zsolt 49.9
Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha,
Zsolt 49.10
hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa.
Zsolt 49.11
Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják,
Zsolt 49.12
és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is.
Zsolt 49.13
Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
Zsolt 49.14
Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak.
Zsolt 49.15
Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük.
Zsolt 49.16
De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz.
Zsolt 49.17
Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik!
Zsolt 49.18
Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele.
Zsolt 49.19
Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: „Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál”,
Zsolt 49.20
akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak.
Zsolt 49.21
Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
