Én 6
Én 6
Én 6.1
Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!
Én 6.2
Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.
Én 6.3
Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém - a liliomok között legeltet.
Én 6.4
Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy!
Én 6.5
Fordítsd el tőlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről.
Én 6.6
A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.
Én 6.7
A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.
Én 6.8
Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma].
Én 6.9
De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik.
Én 6.10
Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?
Én 6.11
A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szőlők, s virágba borultak-e a gránátalmafák.
Én 6.12
És ekkor - hogy hogyan, nem tudom - a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába.
