Ám 6
Ám 6
Ám 6.1
Jaj Sionban a gondtalanul élőknek, és Szamaria hegyén a bizakodóknak! Az első nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza.
Ám 6.2
Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?
Ám 6.3
Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát!
Ám 6.4
Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből.
Ám 6.5
Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak;
Ám 6.6
korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.
Ám 6.7
Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.
Ám 6.8
Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom.
Ám 6.9
Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!
Ám 6.10
Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: „Van veled valaki?” Az így felel: „Senki... Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!”
Ám 6.11
Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze.
Ám 6.12
Vágtáznak-e a lovak a kősziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit?
Ám 6.13
Lodebárnak örültök és azt mondjátok: „Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?”
Ám 6.14
Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza - mondja az Úr, a Seregek Ura -, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.
